Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-09-01 / 9. szám
6 TESTVÉRISÉG Verhovayéktól az egyesülési eszme. Ez is annyira biztosra ment, hogy a Verhovay tisztikar úgyszólván processzióval jött a Szövetség bridge- porti konvenciójára. Én már betege voltam a sikertelenségnek; nem igen szóltam hozzá az ügyhöz. De el lett határozva a két egyletnek az egyesítése. Ámde a feltételek annyira megter- helők voltak a Szövetség öreg tagjaira nézve, hogy valóságos felzúdulás támadt miatta. Természetes, hogy azt már a mi tagságunk sem fogadta el. Nem egyesülés lett volna, hanem egyszerű beolvadás a Verhovayba. 1936-ik évben tartott konvenciónk előtt ismét el kezdett kisérteni az az eszme, hogy a két bridgeporti nagy egylet legyen egyesitve. Varga István — jelenlegi Rákóczi elnök — volt és talán ma is a legőszintébb hive ennek az eszmének. Magam is jónak és helyesnek látom még a mai napig is. Meg is indult a keresztülviteli munka, de amiben én hosszas és súlyos betegségem miatt nem vehettem részt. Meg is lett csinálva a formula és a szerződés, ami az 1936-iki chicagói konvenciónk elé került. Vajmi keveset tehettem az ügyben, mert a konvenció előtt négy nappal keltem fel a nyolc hétig tartott ágyban fek- vőségemből. A szerződésben meg van állapitva — még a Rákóczi Egylet Actuarija által is, — hogy a Szövetség jóval magasabb percentuális értékű, mint a Rákóczi, mégis az van benne ajánlva, hogy a “Szövetség olvadjon bele a Rákócziba.” Még a mi Actuary-ink is azt ajánlja! Rákócziék pedig — az ő keveset Ígérő és elég erős kikötéseik mellett — kijelentik, hogy “átvesszük” és “megvesszük” a Szövetséget, a házát, íróasztalát, székét stb. (Még mai napig sem tudom, hogy kitől és mennyiért akarták megvenni.) Sőt még az is benne van, hogy Walkó Jánost és Chopey Jenőt is átveszik, ha használni lehet őket, vagy ameddig szükségesek. Persze, hogy a mi konvenciónk olyan nagy lelkesedéssel fogadta, hogy a jelenlevő három Rákóczi főtisztviselő alig maradhatott a teremben. Tehát ebből sem lett semmi. Sőt nagyon is kiderült, hogy a Szövetségen kívül soha, senki sem akarta komolyan az egyesülést, hanem mindig holmi “beolvasztás,” “átvevés,” vagy “megvevés” lett volna a vége. A legutóbbi egyesülési mozgalomban már nem vehettem részt. Ámbár nem is kívántam, mert az előző tapasztalatok után gondoltam, hogy mi lesz az eredmény. Időszerűtlen és szabálysze- rütlen volt, hogy tőlünk indult ki, ami ismét csak kárára lett a Szövetségnek, de nem akadályozhattam meg a kezdeményezését. Ha tehát ezen megmozdulás hátterében is volnának olyan szándékok és célok, mint a felsoroltakban mindig voltak, akkor jobb az ügy fölött napirendre térni, mint foglalkozni vele. Ezt azonban én nem hiszem el, tehát megmondom a saját véleményemet az eszme keresztülvihetősé- géről és a tagságra származható előnyeiről. Hogy a Református Egyesület évente — és ezentúl mindig — több uj tagot vehet fel, mint a Bridgeporti Szövetség, annak meg van a természetes oka. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a Református Egyesületnek úgyszólván minden magyar telepen meg vannak az egyesületi ügyeknek az irányitói, vezetői, sőt a tényleges munkálói is a lelkészek személyében. Hiszen mindenki láthatja, hogy évtizedekkel ezelőtt sokkal kevesebb figyelmet forditottak a fiatalságra a magyar gyülekezetekben, mint napjainkban. Azokban látják a gyülekezet megerősödését és jövőjét, tehát azért gyűjtik össze őket bármily néven nevezendő egyházi közösülésbe. Ez magával hozza azon tényt is, hogy mikor a második nemzedékbeli gyermeknek biztositásra van szüksége, akkor az egyháznak a vezetője nem a Bridgeporti Szövetséget ajánlja neki, hanem — természetesen — a Református Egyesületet. Tehát hogy ha az a bizonyos lelkész nem is volna belső, vagy külső tisztviselője az Egyesületnek, akkor is annak az előnyét és javát munkálná. Ebből pedig az látható, hogy a Református Egyesületnek mindenütt meg vannak a természetes helyi ügynökjei, akiket nem szükséges napról-napra ösztönözni, kéréssel és könyörgéssel körülvenni, hogy szerezzenek egy-egy uj tagot, és hogy szaporítsák az Egyesület létszámát, mert egyházi hivatásuknál fogva is megteszik. Ez olyan előny, amellyel a Bridgeporti Szövetség nem “konkurrálhat.” Ha ezt bárki is komolyan átgondolja, meg kell hogy állapitsa önmagában, hogy a Református Egyesületnek sokkal kecsegtetőbb, sokkal könnyebben építhető és — legyünk őszinték — sokkal biztosabb jövője van, mint a Szövetségnek. A kettőnek az egyesülése esetén a Szövetség tagjai tehát csak nyerhetnek, vagyis az egyesülés nem lenne anyagi kárukra, sőt határozottan előnyükre lenne. Rémséges nagy akadálynak látszik az, hogy a Református Egyesületnek református jellege van. Ámbár ez csak szóbelileg van meg, mert hiszen az Egyesületnek lehetnek és vannak is más valláshoz tartozó tagjai. Magam is ismerek olyan római katolikus embert, aki elnöke volt a Református Egyesület fiókjának és konvenciói delegátus is, több ízben. Mégsem hiszem azt, hogy a Szövetségnek a tagságát, — amely szintén különböző vallásbeleiekből áll — be lehetne vinni egy kimondottan református közösülésbe, amely közösülésnek azután is Református Egyesület lenne a neve. Azonban ezt a nehéz kérdést meg
