Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 7 lehetne oldani olyanformán, hogy az egyeesiten- dő testület vegyen fel egy egészen uj nevet, — például a “Kossuth” névvel kapcsolatban — a mely mindkét felet kielégithetné. (Az lehetne a főnév és álnevekül pedig megmaradhatna a Református Egyesület és Bridgeporti Szövetség nevek.) A református jellegnek aztán azután is eleget tehetnének a volt Református Egyesületnek a tagjai, ami tulajdonképpen csak abban nyilvánul meg, hogy havi 10 centeket fizetnek a Bethlen Otthonra. Ezt különben tetszésük szerint megtehetik a másvallásu tagok is. Én például nem is vagyok tagja a Református Egyesületnek, s mégis többet adok évente a mondott célra, mint egy egyesületi tagnak az adománya. Tehát jóakarattal még ezt a nehézséget is el lehet téríteni az útból. Máskülönben pedig a Bethlen Otthon ma már egy úgyszólván önmagát fenntartó intézmény, mely vajmi kevéssé lenne terhére az egyesült egyletnek. Nem hiszem, hogy úgy számította volna Bor- shy Kerekes titkár ur a dolgot, hogy a tagság jelenlegi kötelezettségein és jogain bármilyen változtatás is legyen, mert egy ilyen számítás, vagy annak megpróbálása előre megölné az eszmét. Az én belátásom szerint mindkét fél kötvényeinek meg kell maradni abban az állapotban, amelyben jelenleg vannak. Annyit kell rájuk fizetni egyesülés után is, mint eddig fizettek és annyi előnyt és jogot élvezhetnek arra, amennyi a jelenlegi kötvényeinken elő van írva. Sőt — szerintem — még a kötvényeket is meg kell hagyni és nem kell kicserélni, amig azok a tagok tagok fognak maradni. Ezt biztosítani kell és lehet az esetleges egyesülés utánra is. így talán magáévá teszi az ügyet mindkét félnek a tagsága. Az egyesülés után felveendő újabb tagok részére pedig ki lehet adni olyan kötelezettségekkel járó és jogot adó kötvényeket, amilyent az egyesült egylet jónak lát. Tehát ha tényleg megindul a munka, azzal a jelmondattal kell vinni és lehetőleg megcsinálni, hogy egyetlen tagnak a jelenleg meglevő joga nem szenved egy centnyi csorbát sem és a kötelezettsége nem lesz egy centtel sem több. Nagyon helyesen tette Borshy Kerekes titkár ur, hogy nyíltan felhozta a személyi ügyeket is. Láthattuk egy előbbi példából, hogy ez milyen súlyosan eshetik a mérlegbe. Nem lehet megoldani a kérdést olyanformán sem, mint annak idején Rákócziék akarták, hogy tudniillik ezt, vagy azt a tisztviselőt igy, vagy úgy átveszik. A jelenlegi vezető és felelős tisztviselők meg vannak választva négy évre, amelyből egy év már lejárt, de a következő három évig még jogosak a fizetésükre, ha a fizetésükért vállalt munkát elvégzik és vállalt kötelezettségüknek hajlandók eleget tenni. Azt hiszem, hogy törvényes alapon is jogosak hozzá. Nem lehet a dzsáb- juktól megfosztani azon az alapon, hogy egyesültünk. Vagy ha rögtön megtörténne az egyesülés és nem kívánnának két elnököt, két titkárt, két pénztárnokot, és két számvevőt, akkor az egyiket végkielégítéssel kellene elbocsátani. Azonban meg van az ok és mód, hogy erre ne is kerülhessen sor. Mindkét testületnek három év múlva lesz a következő konvenciója. A közbe eső idő nagyon is szükséges arra, hogy az ügy tökéletesen legyen elintézhető. Addig a két tisztikar közös irányelvek alapján ugyan, de külön működhet. Nem tehető fel, hogy ha azonnal megindulna is az egyesítési munka, azt egy-két megbeszélés után meg lehetne csinálni, hogy a három év múlva tartandó közös konvenció megelégedéssel fogadhatná azt el. Azon a konvención pedig minden mai választott tisztviselőnek megszűnik a dzsábja, azutánra pedig a tagság, illetve konvenció azt választhatná, akit akar. Ezen az utón és módon el lehet kerülni azt, hogy valaki a dzsábja miatt legyen ellensége az egyesülésnek. Ezzel kapcsolatban — hivatkozva Borshy Kerekes titkár urnák erre vonatkozó megjegyzésére — kijelenthetem, hogy a tagság által annyira számításba vett “tisztviselői fizetéseken való spórolás” csak az említett négy főtisztviselő fizetésén érhető el. Az irodai személyzeten nem. A ma mindkét testületnél dolgozó irodaszemélyzetnek egyesülés után is meg kell maradni, hogy a felmerülő munkát elvégezhessék. Sőt nagyon valószínű, hogy sokkal több személyzetre lenne szükség, mert az egylet vezetése, a különböző biztosítási módozatok miatt, mindig körülményesebb lesz. Kicsinyenkint belejutnak az egyletek abba a helyzetbe, melyben a nagy biztositó társulatok vannak, hogy tudniillik minden egyezer biztosított félre szükséges egy irodai munkás. Ellenben tényleg igaz az, hogy egyesülés esetén sok más egyebekben sok spórolható meg, amint azt Borshy Kerekes titkár ur szépen fel is sorolja. Kérdés tárgyát képezheti az is, hogy egyesülés esetén hol legyen az egyesült egyletnek a központja? Az előbbeni egyesülési alkalmakkor ez is vita tárgyát szokta képezni. A Bridgeporti Szövetség részéről mindig az volt az érv, hogy Bridgeporton legyen, mivel a Szövetségnek van egy háromemeletes, 54 szobás modern háza, a melyben jelenleg is van az irodája s amelyet át lehet alakítani olyan modern irodává, amelyben százezer biztosított tagnak az ügyét is el lehet végezni. Ellenben Bridgeportnak meg van az a
