Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1944-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG 13 elé, melyet másként szivök mélyéből megvetnek és gyűlölnek. A lengyel forradalom rémképe s az iszony, hogy Podoliában és Lithvániában for­radalmi lobogót lássanak lengetni, kizárta őket Odessából és Rigából. Fölhagytak a dunántúli táborozás eszméjével is s átengedték a fejede­lemségeket az osztrák invasiónak, mert féltek, hogy az ágyudörej visszhangot talál kapni Ma­gyarországon. S nehogy a kisebb területű né­pekre a példa rossz hatással legyen, kijelentet­ték, hogy tisztelni fogják az orosz birodalom épségét s megfosztották magukat a kinálkozó svéd szövetségétől. így remegtek ők a forrada­lomtól” stb. “Testvérek! (kiált föl végül), ne kételked­jetek az erőn, mellyel birtok. Lássatok hozzá szervezkedni. Akarjatok merni. Ha egy hó alatt ez nem történik, nem feleltek meg magasztos hivatástoknak.” A rövidre szabott egy havi határidő nagyon hamar és anélkül röpült tova, hogy az európai népfölkelés vagy legalább szervezkedés a közös zászló és pénztár körül akár csak meg is indult volna. A rákövetkező esztendők kétszeresen szo­morú időszakot képeznek Kossuth magánélete viszonyaiban. Mindig csak a haza érdeke forog­ván szeme előtt, hajthatatlanul visszautasitotta azon számos és igen tetemes pénzbeli ajánlato­kat, miket úgy Angliában, mint Amerikában első föllépése idején saját személye és családja részére mindenfelől tettek. Sohasem fogadott el akár egy fillért is, ha az ajánló nyiltan bele nem egyezett, hogy a kérdéses összeg Magyar- ország szabadságának kivivására fordittassék. Eziránt pedig Angliában a spekuláció nagymes­terei, a vagyonos osztályoknál oly határozott ellenszenv uralkodott, hogy az úgynevezett “Kossuth-Fund Committee” is e kérdésen szen­vedett hajótörést. Ami Amerikában folyt be a haza ügyére, az el is költetett a haza ügyére. (Kossuth 15,000 drb. fegyvert rendelt ott meg Sacchi nevű gyárosnál. Több ezer nyerget is vásárolt s hogy megkönnyitse az adakozást, arc­képével és aláírásával ellátott kölcsön jegyeket bocsátott forgalomba.) Magyarország volt kor­mányzója, hogy magát és családját fönntarthas­sa s gyermekeinek illő nevelést adhasson, kény­telen volt 1855—56 és 57-ben Británniát s külö­nösen a lelkes Skóciát városról-városra járni s majd politikai, majd tudományos kérdések fö­lött nyilvános felolvasásokat tartani. 1861—66-ig a szakadatlan szenvedések s egy­másra halmozódó csapások megrenditő korszaka Kossuth életében. A haza reményeit egymásután látá meghiúsulni; leghívebbnek vélt barátai el­hagyták; leányát, nejét, hosszú szenvedéseinek osztályosait s mégis legfőbb boldogságát elragadá oldala mellől a — halál. Roppant veszteség rá nézve. Leánya:. Kos­suth Vilma, szép, okos és kedves leány volt s midőn 1862-ben hosszú kínok után husvét hét­főjén 18-ik évét még be sem töltve, örökre el- szenderült, a ravatalára boruló dicsteljes apa fájdalmát ' mindenki osztá. Tömérdek remény, nélkülözés és áldozat van eltemetve a sírban, mely hamvait a genuai protestáns temetőben egyszerű márvánnyal jelölve rejti. A temetés után Kossuth beteg nejével Svájc­ba ment a szülői fájdalomnak enyhet, gyógyhe­lyet keresendő. Alig kezdett azonban némileg hegedni a seb, mit szivén leányának elvesztése ejtett, újra fölszakgatá azt, hogy soha be ne gyógyuljon többé, imádva szeretett nejének gyorsan rá kö­vetkező halála! Hazafinak, igazabban politikusnak époly szerencsétlen volt Kossuth, mint családfőnek. Egyszer-egyszer reménye van újra talpra állani és talpra állíthatni nemzetét, de a remény soha sem valósul meg. Olaszország megmozdult szabadságáért, en­nek kivívásához Európától kért segítséget. Fran­ciaország — politikai érdekből — úgy tett, mint­ha hajlandó lenne a segítséget megadni. Midőn a Tuileriákban az olaszországi had­járat bizonytalan hajlamból erős elhatározássá kezdett érlelődni, a magyar emigránsok Páris- ban egyszerre udvarképesekké váltak. Különö­sen Napoleon herceg, Teleky, Klapka és Kiss Miklós közt napról-napra sűrűbb és bensőbb érintkezés fejlődött ki, melynek valódi céljai felől ezernyi kósza hir röpködött a levegőben. Kossuthot a párisi intéző körök darabig számba sem vették. Csak midőn Teleky határo­zottan kijelenté, hogy Magyarországon Kossuth egymaga annyit nyom, mint az egész emigráció s hogy Kossuth hozzájárulása nélkül a magyar népet nincsen emberi fia, aki felkelésre bírja, küldték - Telekyt Londonba, hogy Kossuthot a titkos alkudozásokba beavassa s ha innyére van, ami eddig történt, meghívja Párisba. Kossuth Sir Brown névre szóló útlevéllel átrándult Párisba s miután Jeromossal hosszan értekezett, a császárhoz is bevezették. Együttlétük több órára nyúlt. Magyar rész­ről megalakult a “Nemzeti Igazgatóság”, mely­nek feje Kossuth-, tagjai Klapka és Teleky Lász­ló valának. Létrejött az olasz-magyar légió osz­trák szökevények és magyar önkéntesekből. Magyar vér áztatta olasz érdekben száz helyütt a földet. S “az olasz egység” hősies kivívásának

Next

/
Oldalképek
Tartalom