Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-12-01 / 12. szám
12 TESTVÉRISÉG angolul s megbarátkozott az angol irodalommal, különösen máig legfőbb kedvence, Shakespeare- rel; tudtuk, hogy Kiutahiában anyanyelvükön társalgóit az őt meglátogató angolokkal; tudtuk, hogy folyton olvas angol könyveket: mégis kifej ezhetlen, mekkora volt meglepetésünk, midőn Southamptonban szállására vezettetvén, kilépett az erkélyre s majdnem egy óra hosszat beszélt a néphez angolul. Előadása az első próbánál ugyan még kissé akadozó volt, de a Guild- hallban már oly könnyűséggel, oly folyékonyan beszélt, annyi tűzzel, szabatossággal és bájjal szónokolt, mintha a tribünéről sohasem is beszélt volna más, mint angol nyelven.” A vidéki városok versenyre keltek egymással, hogy még Londonon is tultegyenek. Különösen a birminghami és manchasteri fogadtatáshoz hasonlót alig látott még Anglia. Kossuth Angolországban mondott beszédei két kiadásban jelentek meg, mig az osztrák követségtől megfizetett “Timest,” mely ellene írni merészelt, nyilvánosan megégették. 1851 nov. hó 11-én szállt Kossuth ismét hajóra Southamptonban, hogy az észak-amerikai Egyesült Államok elnökének és kongresszusának meghívására az újvilágba utazzon. Kisérte őt neje, a Pulszky-pár, Hajnik Pál, Ihász, Bethlen Gergely és mások. Nincs terünk az egyes ovatiókról szólni, melyekkel Kossuthot az Egyesült Államok roppant területén mindenütt, még a rabszolgatartó államokban is fogadták. Fődolog, hogy ő “az amerikai nép és kongresszus vendége” cimén jött és szállott partra New Yorkban dec. hó elején. így járta be az Egyesült Államok összes nagyobb városait. A kongresszus mindkét házába is ilyenül vezették be s ültették az elnök jobbjára a fehér házban. Oly megtiszteltetés, minőben Lafayette óta senki sem részesült. Amerika különböző helyein (Philadelphia, Baltimore, Washington, Cincinnati stb.) száznál több nagy beszédet mondott Kossuth a politikai, államtudomány, kormányzati formák, nemzetgazdasági elvek, nép jog, sajtó és egyesülési szabadság minden ágabogát felölelő kimerülhetlen tudással és sokaldolusággal s ezek közül a legfontosabbakat összegyűjtve egy vastag kötetben adta ki F. W. Newman londoni tanár. Washingtonban pótolhatatlan veszteség szomorú hire várta Kossuthot. Jan. 9-én Seward senator nyitotta meg itt termeit az “ex-governor” tiszteletére. Rendkívül fényes társaság jött ösz- sze. De az ünnepély hőse elmaradt. Otthon, szobájába zárkózva siratta édesanyját, kinek halálhírét ép eznap hozta meg Brüsselből a táviró. Heteken, hónapokon keresztül ott borongott e fájdalom felhője Kossuth homlokán. Végkép elriasztani azt onnan nem is volt képes, sem a pillanat föíhevülése, sem a folytonos diadal mámora az egész körút alatt. Az 1852-ik év nyarán Kossuth amerikai di- adalutját befejezve, visszatért Londonba. Az európai helyzet azonban veszteglésre kárhoztató 1853 őszéig; azon pontig, midőn Mencsikoff föllépése miatt kiütött a török-orosz háború. Anglia és Franciaország tettlegesen még nem avatkoztak be. Ausztria magatartása pedig eleinte annyira kétértelmű volt, hogy egy ideig bizonytalan volt: nem fog-e Oroszországgal — az 1848/49-iki kölcsön fejében szövetségre lépni? E rövid időszak alatt Kossuthnak élénk ösz- szeköttetései voltak a Portával. S föllobogott —honn és künn sinylő magyarokban egyaránt— a remény, hogy közeledik a megváltás, a tettek órája ... Oroszországot leggyöngébb oldala, Lengyelország felől és a szenvedésben és érzületben velünk testvér lengyel nemzet felköltésével megtámadni látszott a háború természetes föladatának. Francia és angol érdek a Krímet választotta csatatérül. Európa összes elnyomott nemzetei, köztük első helyen a magyar, igy is Hozsannával üdvözölték az első ágyulövést, mely az orosz túlsúlyt és ezzel az orosz befolyást az idegen udvarokra, különösen Ausztriára megingatni készült. A szenvedő népek e kába reménysége azonban csak félig valósult meg. Az orosz túlsúly Sebastopol falaival összeomlott, de az európai közszabadság nem sok hasznát látta. Egy gyorsan megkötött silány béke által maguk a szövetségesek fosztották meg .diadalukat valószínű áldásos következményeinek nagy részétől. Az általános izgatottságot, mely Európaszer- te e miatt támadt, a forradalmi irányzat három nagy mestere, Kossuth, Ledru, Rollin és Mazzini elhatározták a szabadság javára értékesíteni. Kiáltványt intéztek a saját maguk s a világ rabigában sinylő valamennyi nemzetéhez, ragadják meg a kedvező pillanatot s okulva a legújabb eseményeken, feleljenek solidaris mozgalommal és fölkeléssel a dinisztiák és kormányok ellenkező szellemű és célú, de szintén solidaris és egységes tevékenységére. Mint három világrészben ismert és csodált páratlan szónok és iró, Kossuth Lajos bízatott meg a roppant horderejű kiáltvány fogalmazásával. Kossuth a gyönyörűen irt kiáltványban mély elkeseredéssel lobbantotta szemére a három szövetségesnek, hogy “a nemzetiségek fölkelésétől félve, gyáván omlottak Ausztria lábai
