Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1944-12-01 / 12. szám

/rri

TTSTtcp

OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF ANERICA

Published Monthly

Megjelenik havonta

Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Manag. Editor:

GEORGE KEREKES BORSHY

Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00

T ársszerkesztők—Associate Editors:

EMERY KIRÁLY

and

EDMOND VASVÁRY

Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage. Act of February 28,1925, authorized August 13, 1936.

VOLUME XXII. YEAR OF FAITH DECEMBER, 1944

HUSZONÖTEZER

Amikor 1936-ban Egyesületünk negyvenéves jubileumát ünnepeltük, e sorok írója huszonötezer tagról álmodozott, mint olyan számról, amit el kell érnünk ahoz, hogy munkánkat a messzibb jövő számára is komolyan megalapozzuk. Akkor még nagyon távol voltunk ettől! A felét is alighogy megütöttük.

Az erről gondolkodók tábora két szélsőségre oszlott. A “derülátók” egy-két év alatt aka/r- tak “hegyeket mozgatni” s nem huszonöt, de negyvenezerre emeltetni létszámunkat. A “bo- rusejtök” szomorúan legyintve állapították meg, hogy nem egy-két, de tiz-husz év alatt sem hetjük el a kívánt számot azon egyszerű oknál fogva, mert a terep már kimerült, az első nemzedékbeli amerikai magyar reformátusság más forrásokból látta el magát életbiztosításokkal s a másodikat pedig egyáltalában nem érdekli a “magyar egylet”. Mi pedig, akiknek hivatásává tétetett a szervezés, nem mertünk számokat mondani, csak azt hajtogattuk, hogy az elérendő eredmény attól függ, milyen erőfeszítésre hajlandó az Egyesület anyagi téren s milyen lesz az a hatás, amit propagandánk erkölcsi téren kiválthat.

Anyagilag nem sikerült akkori Vezértestületünket olyan arányú kockázat vállalására bírnunk, aminőt mi szerettünk volna. Mindössze négy hivatásos szervezőnk volt, az ötödiket “ki- sérletképen,> alkalmaztuk s a hatodikat csak akkor állíthattuk be, amikor az első kerületi “drive”-unk New Jerseyben egy hónap alatt ötszáz uj tagot eredményezett s bizonyítani látszott, hogy — hála Istennek! — van még “terep” csak ember legyen hozzá, aki feldolgozza.

A meginduló prosperitás első két esztendejét igen tekintélyes szaporulattal zártuk, de még nagyobbal zártuk volna akkor, ha nem hat, de legalább tizenkét hivatásos szervezővel

dolgozunk s ha megkapjuk azt is, amit szintén kértünk: az Egyesület kiadásában megjelenő heti lapot. Nem kaptuk meg. Olyan keretben kellett tehát működnünk, amiről tudtuk, hogy szűk és egyelőre nem is tágítható.

Ezeknek megállapítása pedig sem visszafelé prófétálás, sem vád nem akar lenni már csak azért sem, mert magunk is jól tudjuk, hogy 1936-ban a depresszió veszteségeiből láb- badozó s uj, központosított rendszerre áttérő Egyesületünk felelős vezértestületének kétszer is megkellett gondolnia mielőtt egy-egy nagy anyagi kockázatra szánja magát.

így aztán csalódniuk kellett a “derülátódnak, de, szerencsére, csalódtak a “borusejtök” is. Létszámunk, ha nem óriási ugrásokkal is, de fokozatosan és állandóan emelkedett s a túlságosan szerény tízezrestől 1944 november hónapjával, mint a hivatalos rész adatai igazolják, TÚLHALADTA A HUSZONÖTEZRET. Ami pedig anyagi erősségünket illeti, mindösz- sze arra hivatkozunk, hogy az 1935. évi meg sem közelitett első millióval szemben ma már túl vagyunk a MÁSODIK JÓ MILLIÓN IS.

Boldogok vagyunk, hogy ezt igy és itt bejelenthetjük. Nem dicsekedés a célunk vele, csupán tényeknek a közlése s alkalom arra, hogy tagságunk figyelmét néhány tünetre és lehetőségre irányítsuk.

Először is arra, hogy nem volt, nincs és nem lesz igaza annak, aki azt állítja, hogy egy- egy közösség legjobb és legbiztosabb megkétsze- rezödési lehetősége az, hogy “minden régi tag hozzon egy uj tagot”. Ez még soha sehol nem vált be s a jövőben még kevésbbé fog beválni. Egy olyan korban, amikor az emberek az egyleti életben már nem csak magukhoz illő társaságot, hanem befektetett pénzeik ellenében biztonságot is keresnek; a “tüneményes” sza-