Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 9 KOSSUTH LAJOS ÉLETE ÉS PÁLYÁJA Irta Áldor Imre Most, amikor annyi esztendő kitartó és áldozatos munkája után amerikai magyarságunk azt a kiváltságot kapta, hogy amerikai hazánk egyik hajója az egész világ által tisztelt nagy magyar nevével szelheti a tengereket: több oldalról megnyilvánult óhajnak engedve megkezdettük “Kossuth apánk’’ egyik népszerű életrajzának közlését. Az ő emléke soha el nem halványuló élénkséggel diszlik magyarságunk lelkében s meg vagyunk győződve arról, hogy az életrajz közlése által jó szolgálatot teszünk olvasóinknak. (Szerk.) V. Ferdinánd december 2-iki manifestumá- ban egy betűre sem érdemesíti a magyar királyt. Csak az ausztriai császári trónról emlékezik. Az osztrák minisztérium pedig kereken kijelenti, hogy “a magyarok föllázadván, megsértették a pragmatica sanctiót, miért is az országot fegyverrel kell meghódítani: magyar alkotmány többé nem létezik.” Görgey és a földunai hadsereg szintén nyilatkoznak. Noha jog és szokás szerint alkotmánykérdésben nem illeti meg közbeszólás, nyomtatásban fogadkoznak, hogy “Magyarország törvényes függetlenségét, az országgyűlés jogszerű tekintélyét s az általa fölállított kormányt minden idegen bitorlás, erőszak és megtámadás ellen megvédelmezik.” Mind hiában! A sors kereke tovább forog a régi irányban. A szerencse istenasszonya az ellenfélnek kedvez. Kormány és képviselőház kénytelen Debrecenbe menekülni. Halálos aggodalom szállj a meg, marcangolja a nemzet szivét. Szikla a háborgó tengerben, világitó torony a vihar közepette, vezércsillag a sötét égen csak egy van: a Kossuth önbizalma, ékesszólása, haza- és szabadságszeretete. Talpra állítja a csüggedezőket. Oroszlán lesz a bárányból is, fegyvert ad gyermeknek zsenge, aggok reszkető kezébe, visszatereli az eltévedteket az igaz útra. Iveket kellene megtöltenünk, ha csak körvonalaiban akarnók is itt bemutatni azt a bibliai csudát, Kossuth Lajos messiási hivó szavára hogyan kél ki sírjából a megholt Lázár. Hogyan kezd járni, gondolkodni, cselekedni. Izmaiba miként tér vissza a régi erő. Szivében a régi hit és lelkesedés. Április elején már diadalhymnust zeng Kossuth tolla. “A dicsőség napját éljük, Írja Gödöllőről a honv. bizottságnak, melyek nemes hazafi vérrel vásárolt babérjaiból e nemzet szabadsága fog fölvirulni.” Windischgrátz ezalatt nyugodtan táborozik a főváros közelében.. A hatvani, biccskei, gödöllői magyar győzelmek neki csak jelentéktelen epizódok. Hetvenkedő győzelmi jelentései fölvillanyozzák az udvart s végkép elveszik az osztrák kormány eszét. Március 4-én a fiatal császár útilaput köt a kremsieri gyűlés talpa alá. Az örökös tartományok szószátyár képviselői hosszú orral, üres tarisznyával mehetnek haza tűzhelyeikhez. A Stadionminiszterium maga veszi kezébe a dolgot. Hevenyében összeüt egy uj alkotmányt az egész monarchia számára. Egyenes utalással Windischgrátz diadalmas előnyomulására, ezen naptól fogva “egynek és oszthatlannak” nyilvánítja “az ausztriai császárságáot,” Magyarországot szétaprózza. Erdélyt, Horvát- és Tótországot, Bácsmegyét, a temesi kerületet és Fiúmét elszakítja az anyaállamtól. Ezt magát koronatartománnyá sülyeszti. Windischgratztól nem sokkal utóbb megszabadult hazánk. Visszacitálták Bécsbe, s Weiden foglalta el helyét. De a magyar hadoszlopokat ragyogó diadalutjukban már ez sem bírta föltartóztatni. Mást, mint futó ellenséget, nem látott jó darabig maga előtt a háromszinü zászló. Határtalan elkeseredés s olthatlan gyűlölet szállta és mérgezte meg Kossuth lelkét az uralkodóház ellen, mikor az olmützi merénylet részletei felől hitelesen értesült. Tűzhányó, lávaontó Vezuvvá lesz minden kiáltványa. Halálra szán és örök kárhozatra mindent, aki bármi oknál fogva visszavonul és nem csatlakozik a fölkeléshez. E lángoló haragot és kielégithetlen bosszu- szomjat fölebb és fölebb csigázza a forradalmi harc minden újabb fordulata. S midőn a külső siker meghozza a kedvező alkalmat, egész erejében és nyíltan kitör az esküben az indítványban, miknek ünnepélyes zordonságát még fokozza, hogy templomban, a debreceni református templomban röppentek el Kossuth ajkáról. Az indítvány lényege az volt, hogy a Habs- burgház saját kezeivel széttépvén a pragmatica sanctiót, földarabolva az ország területét s fegyveres erővel támadván meg a nemzetet — a magyar trónról örökre száműzendő! Alsó és felsőház egyhangúlag, tüntetések közt emelte törvénnyé az indítványt. S szintén egyhangúlag Magyarország kormányzójává kiáltották ki ennek szerzőjét, Kossuthot. A függetlenségi nyilatkozat, amily megtá- madhatatlan jogi és erkölcsi alapról, ép oly jelentékeny és válságos ballépés volt az politikai
