Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-06-01 / 6. szám
18 TESTVÉRISÉG TÉL Kik a telet itt viseljük, Görbe vállal, hajlott háttal; A hó alól kaparjuk ki: Milyen is volt odaátal... Isten, virtus, hit, madárdal?! A teremtés templomában; Elfért minden dolgunk, vágyunk. “Ahogy az Isten megadta!” Többet, embertől se vártunk! Alatta az égnek-kéknek, Dolgozni a földet-zöldet... Dédelgetni, szeretgetni, Egy tenyérnyi magyar földet: A legszebbet, a miénket... Ezért szebbik, ezért jobbik; Ami öröm Napkeletről: Napnyugatra átpiroslik! Cleveland, 1944 Dr. Pólya László KOSSUTH LAJOS ÉLETE ÉS PÁLYÁJA Irta Áldor Imre Most, amikor annyi esztendő kitartó és áldozatos munkája után amerikai magyarságunk azt a kiváltságot kapta, hogy amerikai hazánk egyik haj ói a az egész világ által tisztelt nagy magyar nevével szelheti a tengereket: több oldalról megnyilvánult óhajnak engedve megkezdettük “Kossuth apánk” egyik népszerű életrajzának közlését. Az ő emléke soha el nem halványuló élénkséggel diszlik magyarságunk lelkében s meg vagyunk győződve arról, hogy az életrajz közlése által jó szolgálatot teszünk olvasóinknak. (Szerk.) •Hatodik közlemény) X. Valószinü, hogy a tehetetlen, de másként jószivü V. Ferdinánd, ki gyermekes örömmel bólintgatta koronás fejét a trón körül föl viharzó éljenekre, saját hajlamait követve, nehezen zavarta volna meg a kölcsönös boldogságot, mely dynasztiát és nemzetet pillanatnyi mámorban rózsaláncokkal fűzött egymáshoz... Csakhogy az osztrák politika mást óhajtott, mást forralt. A király elutazása után a követek is eloszlottak. A miniszterek pedig Pestre költöztek. Fogadtatásuk nagyszerűsége s az április 15-iki kivilágitás mindent fölülmúlt, amit Budapest e nemben addig látott. De maguk az igy tisztelt és ünnepelt vezérférfiak csak félig “örültek az örvendezők- kel.” S hogy a serleg fenekéről mihamar föl- f ölszállt az ürömnek egy keserű csepp je ajkaikhoz, Deák fájdalmas sóhaja jelzi, aki igy panaszkodik levéltitok pecsété alatt sógorának: “Mikor az országgyűlésről hazajöttünk, — 480,000 frt volt minden pénze az országnak, ennyivel pedig egy ekkora országnak kormányát megkezdeni is alig lehet és még ezenfelül a rendes jövedelemnek is nagyobb részét már felszedte az előbbi kormány. A köz jövedelmek is folyvást csökkennek, adót nem igen fizetnek, a vám jövedelme naponkint alább száll, — kölcsönt pedig Európa mostani viszonyai között kapni alig lehet. De legsúlyosabb az, hogy... perfidia vesz körül minden oldalról... segítségre, bizalomra, engedelmességre, kivált a katonai karnál, nem találunk, mindenütt azt hirdetik, hogy mi üztük el a királyt, s a császár nevével, de az ő akaratján kivül izgatnak ellenünk. Itt szláv és német izgatok folyvást ingerük a népet s nem vagyunk biztosak, ha minden órán nem idéznek-e elő zavargásokat. Hogy állásunk, tekintélyünk, sőt személyünk s életünk veszélyben forog, az nem érdemel most figyelmet; de veszélyben forog az ország is, s könnyen megtörténhetik, hogy egy iszonyúan véres polgári háborúnak küszöbén állunk. Mi teszünk, amit tehetünk; de fegyver nélkül, pénz nélkül mire mehetünk?” E kinos érzés Kossuthot is levette lábáról. Hogy megrongált egészségét némileg kitatarozza, házi orvosa parancsára — pihenni és nyugodni a budai hegyek közé vonult. De erről szó sem lehetett. Batthyány a legterhesebb tárcát, a pénzügyit bizta rá. S ha a többi miniszternek csak a Deák által érintett bajok okoztak gondteli napokat és álmatlan éjeket, Kossuthnál a kötelesség: az állami lét és funkciók egyetlen rugóját és tengelyét, a rohamosan szaporodó kiadások födözésére mellőzhetetlenül szükséges pénzt előteremteni valóságos prometheusi keselyű volt a fönebbi szúnyogokhoz képest. Az ő herkulesi szelleme nélkül más okvetlen meg is szökött vagy pár hét alatt csődött mondott volna... Kossuth merészül ujjat húzott a balsorssal és ellenséges viszonyokkal. A bécsi kormány, mely eddig könyökig váj- kált a magyar állam jövedelmekben, a régi gazdálkodást, valamint a hadügyi, úgy a pénzügyi téren is folytatni szándékozván, a bánya- és lottójövedelmeket magához rendelte Bécsbe.
