Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 17 HÓVIRÁGOK — Öreg magyarokról — VÉRSZERZŐDÉS Az őszi vetés bársonyát, Borzolgatja már a tavasz. — Mi, gyökeréből íelfakadt, Friss hajtására ráborul: Az elszikkadt avas haraszt. A tavasz még csak készülődés, De feldisziti önmagát. Szerelmes, boldog esküvőjén: Istenkéz-fonta koszorú: Ékesiti a homlokát! Kihúzta magát az öreg! Kiért, miért? megkérdezem. Csak azért is, hogy ősz fején: A napsugár még szebb legyen! — Egy-két sebesült katonán; Hátha én is segíthetek? Megcsapoltattam, jó uram: Én is az én vén szivemet! ... A magyar virtus esküjén; Hallgat a szó, minek a szó... A tél szeméből megered: Napsugarak közt támolyogva; Esik a hó ... esik a hó... LÉLEKJÁRÓ ÓRA Ütött-kopott zsebóráját Törülgeti az öreg... Nincsen rajta se mutató, se üveg. Apjáé volt... Takarodót; Riadót is fuj a gyár... Neki nem a mutatója: De az óra lelke jár! AMI KEDVES... Ami kedves, néha kedves; Az öröm is csak úgy öröm; Ha ragyogó szem csillagával: Mások szivéből rámköszön! Az “Édeslelkem!” tituláját, Nem asszony körül forgatom ... De, ha megejt a muzsikája; “Te édes, kedves!” néhanapján: Lelkemnek még megsúghatom! TAVASZ Bárányfelhő-nyájak között, Bujócskáznak a csillagok. Kinyujtózkodik az élet: Hogy Télapó elballagott! NYÁR A nyár a tavasz vőlegénye; Mint az élet, igaz, szabad ... És verejtéke harmatából: Öröm nyilik, áldás fakad! Pacsirtaszóra jár a dolga; A köszöntője pittypalatty... Szívből szakadt sóhaj fohászán: Az életbe kaszát akaszt! Újból szakajtóit lágy kenyér Kínálja fel neki, magát... Bucsuzkodóra megtéríti: A természet dús asztalát! ŐSZ Még virággal a kezében: “Itt van az ősz, itt van újra!” Úgy, ahogy a maga dolgát, Petőfitől megtanulta! Telt gerezden, hogyne telnék, Kedvnek, szemnek igaz kedve? A Megváltó, bucsuzóján: Rátekintett a gerezdre! Szánt-vet. Ami rámaradt még; Ha lassúbb is, száz a munka. Egek alatt tesz-vesz a nap: Mig az esőt meg nem unja! * * ❖ ... Milyen is volt odaátal? Mit is hoztunk ide, átal? Hátunk megett itt kopott el: A nyár kedve, a madárdal! Deres fejjel őszi ködben; Tévelyegve jár a dolgunk... Télapó majd elmeséli. Mire vittük; kik is voltunk?!
