Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 7 tőtől talpig mintaszerűen becsületes, igaz ember volt. Lefelé ép oly önzetlen és jótékony, mint fölfelé önérzetes és önálló lévén, nagyon érthető, hogy jeles tulajdonságai, fáradhatatlan munkássága s okos takarékoskodása dacára valami sok vagyont nem igen kapargatott össze. S midőn egyetlen fia — s már csak azért is szemefénye és reménysége — túlesett az ABC-n s otthon is elsajátitható más alapvető tudnivalókon, azzal a sürgős kérdéssel; mi történjék már most? — megjelent a családi hajlék fölött az első bárányfelhő, mely rávetette árnyékát annak belső életére, belső viszonyaira is. Az apa nem soká habozott. Elhatározta, hogy beköltözik Sátoralja-Ujhelyre, a hol kilátása volt az uj költségek fedezésére uj jövedelmi forrásokra, szélesebb munkakörre szert tenni. Lajos pedig — tanumányainak folytatása végett — a piaristák keze alá, az újhelyi gymnaziumba jutott. A gyermek Kossuth már ifjú korában igen jeles tehetségeket, nagy önállóságot, határozott jellemet mutatott. Korán kitűnt, hogy ereiben apja vére lüktet.. Önérzete közeljárt a makacssághoz. Szilárdsága a dachoz. Becsületét annyira féltette, hogy ennek védelmében néha csaknem túllőtt a célon. Meggyőződésétől el nem téríthette semmiféle hatalom. Mohó érdeklődéssel tanult, egész a tulhajtásig. Szive nyilt, érdeklődése meleg, részvéte cselekvő szegényebb tanulótársainak minden ügyebaja iránt. Hálás a legcsekélyebb szolgálatért. Egy ízben közel volt hozzá, hogy a Bodrogba ugorj ék, mivel tanárai méltatlanul bántak vele s megfenyítették, holott ő büntelennek érezte magát. Máskor egész nap hasztalan várják haza s csak akkor olvad föl megbánássá szilaj fájdalma, mikor engesztelő angyalként lép fiú és apa közé könnyeivel a jó anya, s a tulszigoru családfő beismeri hirtelenkedését, mellyel igazta- lanul büntette volt Lajost. Megesett máskor, hogy egy kemény téli nap felső ruha nélkül vetődött haza az iskolából. Kérdőre vonatván, kisült, hogy egy tanulótársának ajándékozta, akit majr megvett ez Isten hidege, földhöz ragadt szegény szüleitől nem telvén kellő ruházatra. Az meg épenséggel minden nap ismétlődött, hogy pajtásai tömegesen sereglettek a ház elé s addig rimánkodtak, mig- len Lajos leült s sorra elkészité mindenkinek a kiszabott föladványokat. Komolyabb összeütközése volt jogász korában Lajosnak Sárospatakon az országos hirü jogtanárral, Kövyvel. A jeles, de szavait nem igen válogató tanár érzékenyen megsérté egy Ízben hallgatóit, a kik Kossuth indítványára elhatározták, hogy mindaddig meg nem jelennek Kövy előadásain, mig megfelelő elégtételt nem nyújt nekik. Sok huza-vona után a dolog végre tanár és hallgatók között kiegyenlittetett, s minőn aztán a kibékült felek az iskola falai közt ismét találkoztak, Kövy némi ümmögés után e különös bevezetéssel kezdte az előadást; “A Dominus Kossuthból, ha meg nem javul, még nagy or- szágháboritó fog válni.” Szülei házánál Lajos valamicskét németül és franciául is tanult. Az újhelyi gymnázium el- végeztével Lajos a sárospataki református főiskola hallgatója lett; s ezen, akkoriban kissé zajos, de jeles tanintézet, meg az eperjesi fejezték be nevelését. III. Egy évi joggyakorlat után Kossuth Lajos Pestre ment juratusnak. Majd Vécsey Miklós báró septemvirhez, ettől pedig Szentandrássi Horváth Tamás kir. táblai előadó bíróhoz expedi- tornak. Erejét érezve, titkári ranggal a magyar udvari kancelláriához óhajtott innen följutni. S ha ki nem kosarazzák, valószínűleg másként alakul saját sorsával nemzetéé is. Áldhatjuk a Gondviselést, hogy protekció nélkül kopogtatván be, a császári hivatal cifra ajtaja Kossuth előtt zárva maradt, s nem temetkezhetett igy poros akták ezrei közé az az óriási szellem, melynek hivatása volt milliókat váltani meg a szolgaságból, milliókat emelni föl a porból és sárból. Kossuth visszatért szülőföldére, s jó ideig ismét atyjával együtt, utóbb külön ügyvédeske- dett. Elérvén teljes korát, meg-megjelent Zemp- lénmegye gyűlésein is, s alapos jártassága a törvényekben s fáradhatatlan szorgalma hamar ismertté tették. Tisztelői rohamosan szaporodtak. Egy szép napon arra virradt, hogy Szapáry grófnő, zemplénmegyei nagybirtokos, ügyészéül kérte föl őt. A falusi nép nyugalma és boldogulása ekkor nagy részben azon ügyvédektől függött, kik a földesurakat képviselték. Ők vitték a tulajdonosok pőréivel ezek számos jobbágyainak bonyolódott ügyeit is. Kossuthnak mintegy a Gondviselés nyújtott igy alkalmat és módot, hogy mélyebben belepillanthasson a zsupfödeles kunyhók titkaiba, s színről színre láthassa, közvetlen közelről megismerhesse, mily szomorú a magyar jobbágy helyzete még azon esetben is, ha földesúri önkény és visszaélés nem tetézi annak öröklött, s törvényben gyökerező nyomorúságait. Saját hatáskörében miként buzgólkodott aztán tőle telhetőleg enyhíteni e sokszázados kegyetlensé
