Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
fi TESTVÉRISÉG KOSSUTH LAJOS ÉLETE ÉS PÁLYÁJA Irta Áldor Imre Most, amikor annyi esztendő kitartó és áldozatos munkája után amerikai magyarságunk azt az ígéretet bírja, hogy amerikai hazánk egyik hajója az egész világ által tisztelt nagy magyar nevével fogja szelni a tengereket; több oldalról megnyilvánult óhajnak engedve megkezdjük “Kossuth apánk” egyik népszerű életrajzának közlését. Az ő emléke soha el nem halványuló élénkséggel diszlik magyarságunk lelkében s meg vagyunk győződve arról, hogy az életrajz közlése által jó szolgálatot teszünk olvasóinknak. (Szerk.) I A nagy hazafi, a lánglelkü szónok, Magyarország volt kormányzója, a későbbi hontalan bujdosó Kossuth Lajos ott pihen már a budapesti ke- repesi temető gyönyörű mauzóleuma alatt. De neve él minden honfiajkon és élni fog addig, amig hazájukat, szabadságukat szerető emberek, amig a nagy jellemek és nagy lángelméket tisztelő népek lesznek e földön. Mert Kossuth Lajos olyan tündöklő, páratlan jelenség volt, hogy az egész müveit világ tisztelni fogja emlékében azt, ami benne kiváló, jeles, emberi, az ország pedig, amelynek viharos időkben Kossuth Lajos mindene volt, örökre szeretni fogja s le fog borulni az előtt, ami ebben a ritka férfiúban magyar volt. Azt a kapcsot, mely Kossuth személyét és emlékezetét a magyar nemzethez és történelemhez fűzi, széttörni emberi erőnek, sőt magának az időnek sem fog sikerülni. Két emberöltő összes sikereinek és alkotásainak vakitó sugárözöne ragyogja be Kossuth nevét. Félszázados küzdelemnek Mózes világitó oszlopaként őt látta élén az élő, őt fogja emlegetni minden jövendő nemzedék. Az első teremtő szótól, amely Pozsonyban röppent el ajkáról, az utolsó bánatos igéig, melyet Turinból sóhajtott hazája felé; örömben, bubán; a hatalom polcán és török fogságban; félvilágtól ünnepelve és mindenektől megtagadva, Kossuth Lajos lángelméjének minden gondolata, arany szivének minden dobbanása a magyar faj és állam anyagi javát, kulturális fejlődését, polgári és vallási szabadságát, közgazda- sági és erkölcsi emelkedését és fölvirágzását igyekezett megalapítani, fokozni, siettetni és biztosítani. S a viszontagságos vándorévek bizonytalan végű tövises és rögös utain ő volt a föltámadás képviselője, hírnöke, prófétája rabigába görnyedt nemzete szemében és bizalmában a világosi s az aradi gyásznap után;—Hozsánnáktól el nem kábítva, szenvedések által meg nem ingatva, csalódások miatt el nem csüggedve, honn és künn, rajongó ifjú és tapasztalatdus aggkorában mindenütt és mindig egy és hü Deák Fe- rencz 61-iki jelszavához: “A mit erőszak és balvégzet elrabol, idő és szerencse vissza is adhatja ismét. Veszve csak az van mindörökre, amiről a nemzet önként lemond.” II Kossuth Lajos Zemplénmegyében, Monokon született, köznemesi családból, 1802. szeptember hóban. Családja Turóczmegyéből származik, a hol Kossuthfalvát századok óta tősgyökeres nemesi joggal bírta. Régiségre vetekedik a honfoglaló ősök ivadékával... Már 1242-ben a tatárjárás küszöbén “Kossuth, Gád fia” azért nyer IV. Bélától uj adománylevelet, mert a “régi” — rablók kezébe kerülvén — elkallódott. Tehát a család már akkor régi, ismert nemesi volt. A századok folytában házasságok révén vérségi összeköttetésbe jött ugyan a Kossuth nemzetsége a Czobor, Batthiány, Révay, Prónay s más előkelő és gazdag családokkal, de hozomány címén nem sokat nőtt a harcos apák hagyatéka; viharos napokban ennek is uj gazdája akadt; s a létszámban folyvást növekvő Kossuth-családnak az ősi hét szilvafa árnyékában kellett meghúzódnia és megélnie... Ez a nemes jó vér másutt s akkor sem fajult vízzé, mikor mind többen és többen elszakadtak hazulról, s Ung-, Gömör-, Pest- és legfőképen Zemplén-megyében telepedtek meg, a hol már másfél század előtt a köznemesség színéhez számíttattak. A zempléni ág visszatért utóbb a kath. egyház keblébe, mig a turócziak rendíthetetlen hívei és támaszai maradtak a Calvin hitelveinek. Az ágszármazási kapocs Kossuth Lajost a zempléniekhez köti közelebb. Nagyapja Kossuth Pál, nejével Beniczky Zsuzsannával még az ősi kúriában gazdálkodott, de saját édes adja, Kossuth László már ifjan Zemplénbe került, hasonnevű nagybátyjához, egy vagyonos és befolyásos főszolgabíróhoz. S itt is rekedt aztán. Előbb megyei lajstromozó, majd hites prókátor, végre a gróf Andrássy család uradalmi rendes ügyvéde volt. S nőül vévén tyrlingi Wőber Saroltát, a Caraffa idejében vallása miatt világgá űzött Wőber Sarolta egyik késő unokáját, lassan-las- san egy fiúval és négy leánnyal gyarapodó családja körében a legteljesebb boldogságnak örvendett esztendőkig. Lajos atyja heves, indulatos kedélyű, de te