Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1943-11-01 / 11. szám

fi TESTVÉRISÉG KOSSUTH LAJOS ÉLETE ÉS PÁLYÁJA Irta Áldor Imre Most, amikor annyi esztendő kitartó és áldoza­tos munkája után amerikai magyarságunk azt az ígéretet bírja, hogy amerikai hazánk egyik hajója az egész világ által tisztelt nagy magyar nevével fogja szelni a tengereket; több oldalról megnyilvá­nult óhajnak engedve megkezdjük “Kossuth apánk” egyik népszerű életrajzának közlését. Az ő emléke soha el nem halványuló élénkség­gel diszlik magyarságunk lelkében s meg vagyunk győződve arról, hogy az életrajz közlése által jó szolgálatot teszünk olvasóinknak. (Szerk.) I A nagy hazafi, a lánglelkü szónok, Magyaror­szág volt kormányzója, a későbbi hontalan bujdo­só Kossuth Lajos ott pihen már a budapesti ke- repesi temető gyönyörű mauzóleuma alatt. De neve él minden honfiajkon és élni fog addig, amig hazájukat, szabadságukat szerető emberek, amig a nagy jellemek és nagy lángelméket tisz­telő népek lesznek e földön. Mert Kossuth Lajos olyan tündöklő, páratlan jelenség volt, hogy az egész müveit világ tisztelni fogja emlékében azt, ami benne kiváló, jeles, emberi, az ország pedig, amelynek viharos időkben Kossuth Lajos min­dene volt, örökre szeretni fogja s le fog borulni az előtt, ami ebben a ritka férfiúban magyar volt. Azt a kapcsot, mely Kossuth személyét és emlékezetét a magyar nemzethez és történelem­hez fűzi, széttörni emberi erőnek, sőt magának az időnek sem fog sikerülni. Két emberöltő összes sikereinek és alkotásai­nak vakitó sugárözöne ragyogja be Kossuth ne­vét. Félszázados küzdelemnek Mózes világitó oszlopaként őt látta élén az élő, őt fogja emle­getni minden jövendő nemzedék. Az első teremtő szótól, amely Pozsonyban röppent el ajkáról, az utolsó bánatos igéig, me­lyet Turinból sóhajtott hazája felé; örömben, bubán; a hatalom polcán és török fogságban; félvilágtól ünnepelve és mindenektől megtagad­va, Kossuth Lajos lángelméjének minden gon­dolata, arany szivének minden dobbanása a ma­gyar faj és állam anyagi javát, kulturális fejlő­dését, polgári és vallási szabadságát, közgazda- sági és erkölcsi emelkedését és fölvirágzását igyekezett megalapítani, fokozni, siettetni és biz­tosítani. S a viszontagságos vándorévek bizony­talan végű tövises és rögös utain ő volt a föl­támadás képviselője, hírnöke, prófétája rabigába görnyedt nemzete szemében és bizalmában a vi­lágosi s az aradi gyásznap után;—Hozsánnáktól el nem kábítva, szenvedések által meg nem in­gatva, csalódások miatt el nem csüggedve, honn és künn, rajongó ifjú és tapasztalatdus aggkorá­ban mindenütt és mindig egy és hü Deák Fe- rencz 61-iki jelszavához: “A mit erőszak és bal­végzet elrabol, idő és szerencse vissza is adhatja ismét. Veszve csak az van mindörökre, amiről a nemzet önként lemond.” II Kossuth Lajos Zemplénmegyében, Monokon született, köznemesi családból, 1802. szeptember hóban. Családja Turóczmegyéből származik, a hol Kossuthfalvát századok óta tősgyökeres ne­mesi joggal bírta. Régiségre vetekedik a honfoglaló ősök iva­dékával... Már 1242-ben a tatárjárás küszöbén “Kossuth, Gád fia” azért nyer IV. Bélától uj adománylevelet, mert a “régi” — rablók kezébe kerülvén — elkallódott. Tehát a család már akkor régi, ismert nemesi volt. A századok folytában házasságok révén vér­ségi összeköttetésbe jött ugyan a Kossuth nem­zetsége a Czobor, Batthiány, Révay, Prónay s más előkelő és gazdag családokkal, de hozomány címén nem sokat nőtt a harcos apák hagyatéka; viharos napokban ennek is uj gazdája akadt; s a létszámban folyvást növekvő Kossuth-családnak az ősi hét szilvafa árnyékában kellett meghú­zódnia és megélnie... Ez a nemes jó vér másutt s akkor sem fajult vízzé, mikor mind többen és többen elszakadtak hazulról, s Ung-, Gömör-, Pest- és legfőképen Zemplén-megyében telepedtek meg, a hol már másfél század előtt a köznemesség színéhez szá­míttattak. A zempléni ág visszatért utóbb a kath. egy­ház keblébe, mig a turócziak rendíthetetlen hí­vei és támaszai maradtak a Calvin hitelveinek. Az ágszármazási kapocs Kossuth Lajost a zempléniekhez köti közelebb. Nagyapja Kossuth Pál, nejével Beniczky Zsuzsannával még az ősi kúriában gazdálkodott, de saját édes adja, Kos­suth László már ifjan Zemplénbe került, hason­nevű nagybátyjához, egy vagyonos és befolyásos főszolgabíróhoz. S itt is rekedt aztán. Előbb megyei lajstromozó, majd hites prókátor, vég­re a gróf Andrássy család uradalmi rendes ügy­véde volt. S nőül vévén tyrlingi Wőber Saroltát, a Caraffa idejében vallása miatt világgá űzött Wőber Sarolta egyik késő unokáját, lassan-las- san egy fiúval és négy leánnyal gyarapodó csa­ládja körében a legteljesebb boldogságnak ör­vendett esztendőkig. Lajos atyja heves, indulatos kedélyű, de te­

Next

/
Oldalképek
Tartalom