Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG S bírtam ki tekintetét. Lesütöttem a szememet. Ekkor Molnár István jól megmarkolta a kalapomat és ott volt kezében a korpus delikti... Kivette a kalapból a kést és azt a zsebébe sülyesz- tette. Majd pedig a kalapomat fejembe nyomta, mégegyszer a tekintetével szemembe vágott és mondotta magyarul: — Na Jancsi, ez az utolsó csenszed! S most takarodj! ... Tényleg ez volt az utolsó esetem. Azóta több mint 20 év múlt el, de még most is érzem Molnár István tekintetét, most is fülembe cseng a szava és most is tele van a szivem hálával és köszönettel e nagy szivember iránt. Azt hallom, hogy nyugalomba vonult... Haza jött... Adjon Neki az Ég egészséges, boldogságos, megáldott hosszú életet, ezért soha meg nem szűnik könyörögni Pozsik János ÉRTESÍTÉS Titkárunk nyugalomba vonulása alkalmával rendezett tagszerzési versenyünk október 31.-én lejárt s annak eredményét novemberi lapszámunkban óhajtottam közölni. A drive szép sikerrel járt s e helyen is előzetes köszönetét nyilvánítok mindazoknak, akik abban résztvettek s az elért eredményhez hozzájárultak. A nyertesek nevét azonban jelen lapszámunkban még nem közölhetem. Okaim a következők: 1. ) Számos versenyző csak október második felében kezdhetett a versenyhez, mivel hadi iparban való elfoglaltsága vagy más akadályok miatt arra előbb lehetősége nem volt. Az ő általuk felirt tagok ivei sok esetben csak november első napjain érkeztek be s méltánytalanság volna őket ezért a versenyből kizárni. . 2. ) Vizsgáló orvosaink most a legtöbb helyen túl vannak zsúfolva munkával s e miatt késnek az ivek beküldésével úgy, hogy a tulajdonképen októberben felirt tag ive csak novemberben érkezik be jóváhagyásra, holott az még a versenyzők októberi munkájának eredménye. 3. ) A legméltányosabb eljárásnak az mutatkozott, ha bevárjuk az összes októberben irt felvételi ivek érkezését s akkor hirdetjük ki a végleges eredményt, vagyis a decemberi lapszámunkban. Amidőn ezeknek szives tudomásul vételét kérem, egyben jelentem, hogy az Illinois, Indiana, New York és Connecticuti osztályaink számára meghirdetett “Zászlós drive” december 15-ig még folyamatban van s annak eredményét januárban hirdethetjük ki. Borshy-Kerekes György RÍMEK MOLNÁR ISTVÁNRÓL Előbb forrás, hallgatag. Aztán csörgő kis patak. Aztán terhet hordozó Szélesvállu dús folyó. Előbb vaskos, néma rög. Aztán város, palotás. Aztán várors, palotás. Nyüzsgő, zajgó alkotás. Előbb ember, őserő. Aztán csapat, törtető. Aztán rajló nagy sereg; Dolgos ember — rengeteg. Forrás, patak, dús folyó. Falu, város, dolgozó — S néhány ember, aki lát És ... forog a nagy világ! TARNÓCZY ÁRPÁD LUTHERÁNUS OSZTÁLYUNK ÜNNEPE Mintegy két éve határozta el a Cleveland West Sidei Lutheránus Egyház közgyűlése, hogy a gyülekezet körében a Ref. Egyesületnek osztálya alakittassék. Azóta lassan folyt az osztály szervezése, amig elérte azt, hogy 25 felnőtt tagja és 14 gyermek tagja lett és megindulhatott munkájában Egyesületünk 352-ik osztálya. Ez alkalmat az uj osztály egy barátias és kellemes összejövetel keretében ünnepelte meg 1943 október 24-én az egyház termeiben. Az alkalmi ünnepélyt Kispál József az osztály ügykezelője nyitotta meg és Nt. Brachna Gábor vezette le nagyon kedvesen. Az ünnepély műsorán szerepeltek: Ifj. Gyulay József, Nt. Turcsányi Gyula, Jackovics Lajosné, Kispál Lajos, Ponyicki Károly, Saltzer Janet és Slezin- ger Antal. Az Egyesület köszöntését és ajándékát Kováchy M. György Vt. igazgató adta át, amire az Egyház részéről Ponyiczki János gondnok válaszolt. Az uj osztály ünnepélyén régebbi osztályaink is képviselve voltak: 2-ik osztálytól Bogó István ügykezelő és neje, Kispál Sándor ellenőr, 102-ik osztálytól Boszó Róza ügykezelő és szülei, a 279-ik osztálytól Monoky István ügykezelő, valamint Kovács Gusztáv kér. szervező és neje, a kiket Nt. Brachna Gábor az ünnepély vezetője mutatott be. A 352-ik osztály szervezésében előbb Nt. Brachna Gábor, később Kispál József működtek közre. Ez uj osztállyal egyesületünknek 7 osztálya van Cleveland városában és áll clevelandi testvéreinknek szolgálatára. K. G.
