Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 7 véget is ért a felemelő egyházi szertartás. Ekkorra asszonyaink elkészítették az Ízletes vacsorát s igy pont 6 órakor le is ülhetett a vendégsereg a megtérített asztalokhoz, a terem bizony kicsiny volt a vendégek befogadására. Amikor helyet foglalt a vendégsereg, a My Country eléneklése után kezdetét vette a vacsora. Tamás János, a bizottság elnöke helyett, a kinek dolgozni kellett, az egyház lelkésze köszöntötte a közelről és távolról egybegyült vendégeket. Vacsora után id. Szénás Gyula, a 150. osztály elnöke szólt a vendégekhez, majd az áldomásmesteri tisztségre felkérte Urbán Józsefet, a független ref. egyház nyugati esperesét. A toastmester angol, majd magyar beszéddel nyitotta meg a programot. Elsőnek Vasváry Ödönt, az Egyesület számvevőjét kérte fel szólásra, aki a tőle megszokott lelkesedéssel beszélt és tolmácsolta a központ üdvözletét, majd azt, hogy a központ felkérte a helyi lelkészt arra, hogy a Református Egyesület osztályai nevében a Leechburg banknál jegyezzen $2000 értékű War Bondot, hogy itt, ebben a városban is emelje a magyarság tekintélyét. Utána Joseph Stani- er, Leechburg polgármesterét hívta fel szólásra, ki elismerő szavakkal emelte ki a magyaroknak érdemeit, akiket több mint 40 éve munkaszerető és törvénytisztelőnek ismer. Majd Fiók Albertet, az egyesület alelnökét kérte szólásra, aki lelkes szavakkal beszélt az egyesületről és annak áldásos munkájáról. A következő üdvözlő beszédet Father Dr. Nyíri István intézte az ünneplőkhöz, beszélt arról, hogy a magyarnak a közös magyar területen együtt kell munkálkodni, ahonnan ki kell zárni minden felekezetieskedést. Dr. Nánássy Lajos árvaatya tolmácsolta a Bethlen Otthon szives üzenetét. A következő két szónok ismét angol nyelven szólt a vendégekhez. Mrs. Francis P. Trna- povic és John G. Tóth, akik az Associate Administrator of the Foreign Groups of W. Penn. Treasury Dept. War Savings Staff képviseletében jelentek meg. Ezt követte Urbán Józsefné beszéde, aki szintén a War Bond vásárlásáról beszélt. Lelkes beszédet tartott Kaszaniczki Lajos, aki a Magyar Polgári Kör üdvözletét tolmácsolta. Fáy Fischer Andor a Szabadság üdvözletét tolmácsolta. Takács András, a 220-ik osztály elnöke, köszöntötte a vendégeket. Téglássy Pál igazgatósági tag a 15-ik osztálynak hozta el üdvözletét. Beszéltek még: Mircse Sándor aggmen- házi felügyelő, Varga Lajos és Szőke István lelkészek. A záróbeszédet Tusay Mihály kerületi szervező mondta. Takács András "ISTEN A MI REMÉNYSÉGÜNK" A napokban kis könyv került ki a sajtó alól. Az amerikai magyar életünkben esemény minden magyar könyv megjelenése és aki az amerikai magyar életet figyeli, nem haladhat el szó nélkül a legújabban megjelent amerikai magyar könyv mellett se. Fekete fedéllel, ezüst betűs címlappal készült a könyv és “Isten a mi reménységünk” a cime. Imakönyv háborús és béke időre református magyar testvéreink számára. Dr. Nánássy Lajos árvaatya, a kiváló egyházi iró, irta s adta ki ezt a kis könyvet és előszavában megmondja mi késztette a könyv megírására, kiadására. Az, hogy mostanában nem lehet Magyarországból imakönyveket beszerezni, az itteni készletek pedig már fogyóban vannak. Alig lehet manapság református magyar imakönyvet vásárolni. Nagy szolgálatot tett Dr. Nánássy Lajos árvaatya a magyar református hitéletnek az imakönyv megírásává) < s zeállitésával és kiadásával. Lehetővé tette olyan egyéneknek uj imakönyv beszerzését, akik a régit a sok használatban elkoptatták. De mindenekfelett hasznos a kis imakönyv azért is, mert abban nemcsak magyarul, de angolul is megvannak az imádságok és nagyon alkalmas arra, hogy azt a katonafiuknak küldjük ajándékai. A kis könyv könnyen zsebretehető. A katona köny- nyen beteheti azt blúza vagy inge szivét takaró zsebébe. Aki végigharcolta az első világháborút, az emlékezik arra, hogy felekezetre való tekintet nélkül ritka volt az olyan katona, akinek szivét takaró bluzzsebé- ben ne lett volna biblia vagy imakönyv. Legendák keringtek arról, mint akadt meg egy egy ellenséges golyó a katona imakönyvének lapjai között. Megfigyelők állítják: az amerikai hadseregben szolgáló fiuk lelke szomjazza az igét, szeretnek Isten közelében lenni. Tábori lelkészek jelentik, hogy a rájuk bízott fiuk örömmel mennek istentiszteletre, ha arra alkalmuk van. Istenhez fohászkodnak a veszély pillanataiban azok is, akik ezt a béke nyugalmas napjaiban nem tették. Imakönyv, biblia ma kedvesebb fiainknak, mint valaha és jól teszik a református magyar szülők, ha küldenek gyermekeiknek az “Isten a mi reménységünk” vagy angolul “God is our hope” cimü imakönyvből. Ez a könyv Ligonierben született. Az amerikai magyar szeretet várában, a Bethlen Otthonban. Ahol immár huszonkét éve gondozzák az amerikai magyarság árváit, öregjeit. Ahol reményt nyernek a remény tvesztettek, s ahol szeretet fogadja az elhagyottakat. Az Amerikai Magyar Református Egyesület és az amerikai magyarság által fenntartott legszebb magyar intézmény falai között vetette papírra a szerző a gyönyörű, szivet, lelket emelő imádságokat. A Bethlen Otthonra minden jóérzésü amerikai magyar — felekezeti hovatartozandó- ságra való tekintet nélkül — szívesen gondol, hiszen ott felekezetre való tekintet nélkül mindig befogadták az árvákat, az öregeket. Az amerikai magyarság közkincse a Bethlen Otthon, árvák, öregek boldog, meleg fészke. Ebben az “Otthon”-ban született “Isten a mi reménységünk” cimü imakönyv, mely bebocsájtást kér az amerikai magyar református otthonokba és mely arra vár, hogy a szülők, rokonok elküldik azt fiaiknak is a táborokba, messze csataterekre, hogy reménységet vigyen távol levő szeretteiknek. Lelkűkbe vési ez az imakönyv, hogy Isten a mireménységünk, Hozzá forduljanak, Rágondoljanak, az Ő segedelmét kérjék nehéz óráikban. Józan János
