Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
TESTVftRTSftG 9 “LELKÉBEN ÉL A NEMZET” irta: Dr. vincze karoly Hozzászólás Makkal Sándor ”KI A MAGYAR?” c. előadásához Nagy figyelemmel, sok töprengéssel és ismételten olvasgattam Dr. Makkai Sándor debreceni egyetemi tanárnak, Erdély korábbi református püspökének a ’’TESTVÉRISÉG” előző számában ”A jövő útja” címen közölt s arról a kérdésről irott cikkét, hogy ”ki tekinthető magyarnak”. Főképpen arra voltam kiváncsi, hogy a kisebbségi életet is végigélt tudós Írónak a kérdésre adott felelete helyt hagy-é a magyarság családjában az amerikai s általában a külföldi magyarságnak. Ez a kérdés ezeknek a soroknak az Íróját mindig ösztönösen érdekelte, mióta az amerikai és azon keresztül általában a külföldi magyarsághoz kötötte sorsát Istene. Különösképpen érdekli pedig azóta, mióta saját sorsán keresztül rádöbbent arra, hogy bármely külföldi állampolgárságot szerzett magyarnak azon is múlhat a szülőföldjére kenyéradó állásba visszajuthatása, hogy a hazai magyarság kit tart magyarnak. A magyarság fogalmát lehet ugyanis született magyarokra vonatkozóan is bővíteni és szükiteni. Származási, nyelvi, érzületi, szellemi alapon lehet odáig bővíteni, hogy lakóhelyre, állampolgárságra való tekintet nélkül beleférhet a magyarság családjának a földkerekség bármely részén élő s magyar öntudattól még áthatott tagja. Lehet azonban úgy le is szükiteni, hogy csak a bármikori magyar állam határain belül élő magyar számára jut benne férőhély. A legegyszerűbb és alkalomadtán a legkényelmesebben kihasználható módja ennek a leszűkítésnek a magyar állampolgárságnak befelé védő, kifelé pedig tiltó sövényül alkalmazása, amint azt például e sorok írójával egy református egyházkerületi közgyűlés legalább is időnyerés céljából megtette. Látható tehát, hogy a külföldi magyarság tagjaira nézve némely adott esetekben egyenesen sorsdöntő, egzisztenciális jelentőséget nyerhet az, hogy a hazai magyarság miként fogalmazza meg arra a kérdésre adott feleletét, hogy ki a magyar. Mi a magunk soha be nem hegedő sebét ezen a téren megkaptuk, újabb sebeknek magunkat soha többé ki nem tesszük, de felette jól esne, ha ennek a kérdésnek a tisztázásához való bármilyen szerény hozzájárulásunkkal mások számára tehetnők göröngyöktől mentesebbé a külföldről a szülőföldre visz- szavezető utat. Egyrészt tehát ezért, a külföldi magyarság érdekében érdekel bennünket olyan közelről a Dr. Makkai által fejtegetett kérdés. De tévedés volna bárkinek is azt hinnie, hogy egyesegyedül ezért érdekel a kérdés bennünket. Ha csak a mi szempontunkból tanúsítanánk érdeklődést, akkor egy hajszálnyit sem volnánk különbek, mint azok a hazafias ünnepeken és ünnepélyeken bizonyára eget verő tűzzel és páthosszal szónokló hazai magyarok, akik egy darab kenyérért rögtön az állampolgárság sövényét vonják akár a saját neveltjük elé is. Mi ilyen magyarok soha nem voltunk és soha nem leszünk. A külföldi magyarság többi tagjával együtt a szülőföldtől immár nem hogy egy buzaszemet, de még egy sirgödröt sem igényelünk. És a fogadott hazához való szeplőtelen hűség mellett mégis az egész Magyarországot, a magyarság egész családját a magunkénak is érezzük és magunkat e család tagjainak is. Mint ilyenek, lelki ablakunkat a magyar sorskérdések felé szüntelen nyitva tartjuk; ha jót látunk: örvendezünk; ha bajt látunk: tehetetlen hü kutyákként szükölünk; ha tévedést, bűnt látunk: köny- nyezve öklünket rágjuk, vagy keveset finomkodva odabotondozunk, kifelé pedig szépítünk, magyarázunk és mentegetünk. Lehet, hogy ez az egész lelkületűnk és magatartásunk kéretlen önemésztés, hazafelé izgága, zavaró lábatlankodás, mindazonáltal megmásíthatatlan tény. Az önzetlenség legabszolutabb mértékétől áthatott féltő és szerető magyar érzülettel valljuk tehát, hogy a mindenkori magyar állam keretén belül élő magyarságnak sem érdeke az, hogy a magyarság fogalmából kiszükitse a magyar állam határain kiviili, sőt a történelmi magyar határokon túl élő s szorosabb értelemben vett külföldi magyarságot. Ez önmagának kárhozatos meg- szegényitése, érthetetlen és megbocsáthatatlan meg- kisebbitése volna. Kisebbíteni vele szorosabb népi és nemzeti öntudatát, szükiteni látókörét, kultur- hatását s azt a mezőt, melyről kulturerőket toborozhatna otthoni szellemi élete építésére, csökkenne az emberiség családja irányában a felelősségérzete és a saját hivatástudata. Mi azt a népet, amelyből eredtünk, nem mentül kisebbnek, hanem mentül nagyobbnak kívánjuk látni. Ösztönszerüen kilendül tehát a karunk minden olyan kéznek a megragadására, amely szükiteni, szegényiteni, kisebbíteni akarna vagy látszana ezen a népen. És ez a fő ok, amiért határozott ellenségei vagyunk a magyarság fogalma minden olyan meghatározásának, amelyben nem jut hely a külföldi magyarságnak. Az eddigi előadottak alapján vegyük most már fontolóra a Dr. Makkai Sándor cikként közölt előadását. Az összmegállapitásunk az, hogy Dr. Makai előadása maga is keresés, kutatás a magyarság fogalma után. Meggondolkoztató vegyülete a széles szellemi kilendüléseknek, a számunkra is helyet
