Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1941-02-01 / 2. szám

'16

TESTVÉRISÉG

Advent és a disznó

Egy amerikai város külső részében laktak Johnyék. Volt egy disznójuk, amit leölésre hizlaltak. Johny mindig kérdezgette apját, hogy mikor fogják levágni az állatot. Az apja igy felelt:

— Majd adventkor fiam, amikor hideg lesz.

Adventkor Johny felment a magyar szombati iskolába, ahol a pap azt kérdi az osztálytól:

— Ki tudja megmondani, hogy mire ünnepeljük az adventi időt?

Johny gyorsan jelentkezett és felelt:

— Azért, mert akkor szúrjuk le a disznót.

Mindenben hibát lel

Az aggmenházban beszélgetnek egy szép este. Felhozzák, hogy milyen gyönyörű holdsütéses idő van. Egy bácsi azonban kritikát gyakorolt még az Isten munkája felett is, amikor megszólalt:

— Csakhogy görbe ám a (holdnak a farka.

Gyermekészjárás

Árvaatya: No Bobby (7 éves kisfiú), meg tudnád mondani, hogy miért örülünk mindnyájan a karácsonynak?

Bobby: Azért, mert akkor én ajándékot fogok kapni.

Egy második generációs ifjú hajtotta az autót Ligonier felé, aki nem volt hozzá szokva a hegyi utakhoz, így fejezte ki nem tetszését: "Csak ezek a KÖNYÖRGÖS utak ne volnának Pennsylvaniában!” Nyilván "kanyargóst” akart mondani szegényke!

Árvaatya részt vett Massenában egy egyleti pikniken. Egyik magyar testvér megkérdi a szomszédját: "Honnan került ide ez a pap?” A kérdezett emigy válaszolt: “Az ÁRVASZÉKTŐL jött.”

így ütközik ki néha belőlünk az — óihaza.

UJ MAGYAR FOLYÓ NEVEK. A Duna mellékfolyóit tanulják a gyer- gyermekek a földrajz órán. A jobb oldali mellékfolyókat egyik tanuló igy sorolja el nagy hadarással: RAJTA, LÁBA, SIÓN (Lajta, Rába, Sió helyett.)

EGY VIDÉKI magyar iskolában történt. Egyik gyermek olvasta a könyvből: “A ló tegnap nem evett.” A tanító kérdezi: “Érted, hogy mit olvastál?” “Sure” — felel a gyermek: "tegnap beteg voltam.” Az egész osztály nevetett

A HYMNUSZ UJ FORMÁBAN Sz. Andris nyelve még mindig hadilábon van a magyar szóval. Tanitó bácsi felszólítja a Hymnusz elmondására. Andris igy kezdi el: “ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART. JÓ KEDVVEL. Bő SZÍVVEL, NYÚJTS FELÉJE VÉDŐ KART, HA KÜZD FELESÉGGEL...” Tanitó bácsi tovább nem merte kérdezni Andrist.

NOW PRAY WE FOR THEIR COUNTRY

Now pray for their country,

That Hungary soon may be The holy and the happy,

And the gloriously free!

Who blesseth her is blessed;

May peace be in her walls,

And joy in all her palaces,

Her cottage and halls.

Alfred Way mark

From: Songs taken from the Program of the Great Banquet to M. Kossuth in Birmingham. November 12, 1851

*

KOSSOOTH

Says Dick to Bill — say Dick — “By Jove!

That ’ere Kossooth’s a plucky cove.”

“Well, so he is,” says Bill to Dick,

“Blowd if he aint a reglar brick.

A precious good speech, too I call That one as he made at Guildhall”

“Yes,” Dick replies, “twas all ont fair;

There warnt no Commonism there;

There warnt no treason nor sedition ;

His words’ll all bear repetition.”

“Ay,” answers Bill, “so I agree;

But yet some says, What ist to we?

They argues he’s a foreigner And we’ve no call to interfere With other folks and their affairs;

Let wTe mind ourn, and they mind theirs.”

“Ah!” Dick says, “yes: look on and see \

The wust oppression as can be.

Let Austria hang ’em — Russia knout ’em,

And never take no thought about ’em!

Stand with your hands in pockets, chinkin’

Your cash — of nuffin’ else a thinkin.’

Let ’em alone, men’s wives to leather,

And chain chaps day and night together.

Let tyrants torture — victims linger —

Nor raise to help ’em voice nor finger.”

“No, no!” cries Bill: “no, I’m the blest!

Whilst I’ve a heart inside my breast,

For patriots, whether French or Dutch —

Provided they behaves as such —

That lands upon old England’s shore,

I’ll holler — if I can’t do more.”

“Well, come,” says Dick,” a pint I’ll stand;

Welcome Kossooth to Britains land;

To drink good health to such a chap,

Barclay and Perkins is the tap;

That is the proper stuff to tope To one as scaped from Havnans rope.”

“With all my heart! Bo le it be,”

“His health!” shouts Bill, “with three times three!”

—“Punch”

From: "The Birmingham Journal.” September 6, 1851.