Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 17 A VOICE FOR LOUIS KOSSUTH Away from the friends they love, Exiled from their own dear land, Kutayach’s towers enclose A noble patriot band. Kossuth, their country’s chief, Who strove for the glorious cause, And fondly thought to give A nation Freedom’s laws. A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN tanulják a gyermekek a bibliai arany igét. Történetesen ez volt az arany ige: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Sz. Bobbyt szólítja fel a tanító bácsi, hogy mondja el az arany igét. Bobby igy kezdi el: “SZERESD FEL A BARÁTOD ..." — nem folytatta, mert tanító bácsi rosszalólag int, Bobby azért hirtelen igy javitja ki a hibát: “SZERESD FÉLIG A BARÁTODAT, MINT MAGADAT.” He, too, is a prisoner there, Who would have died to win That boon, for which he hoped Till even hope was sin. Liberty! he fought for thee — Thy right his only aim; Yet tyrants won the day He nobly sought to gain. And thou, heroic wife! thy name A household world shall be — A star so pure and bright That all must worship thee. Thy rare and matchless love Did danger proudly brave, That thou might share with him A prison or a grave. But Haynau! that name of disgrace, Who has tarnished the soldier’s fame By deeds of the darkest dye, Shall be covered with endless shame. Let tyrants, such as he, become A blot on history’s page, Who would quench the spirit free In chains or bloody rage. My country, thou so great, Hast stretched thy hand of power To protect this suffering chief In danger’s coming hour. His sorrows have a claim On every soul who feels; Nor will a British heart Ever turn from such appeals. Kossuth! the sons of Freedom will Unite their prayers for thee, That thou mayest soon obtain A home secure and free. Mrs. L. A. Czarnecki From: General Bern and other Poems. By Mr3. L. A. Czarnecki, Edinburgh, 1853. Written June 26, 1851. A “kisfiú” T. Lajos szép szál fiú. A high schoolba jár. Jó football játékos és a többi sportokban is ügyes Ugylátszik, a high school leányok körül is. Különösen egy csitri lány vehette komolyabban Lajos ügyességét, mert esténként úgy 8 óra tájban telefonon felcsengette sokszor az Otthont, kérve Lajost a telefonhoz. A telefonhoz azonban mindig tanító bácsi ment, s kitérő választ adott. Végre tanító bácsi megunta a sok telefonálgatást és igy intette le a kis lányt: “Nálunk a kis fiuk korán fe- küsznek, korán kelnek.” Azóta nem szól esténként a telefon. A 3 éves Dorothy mérges volt és sirt. Kérdi Kozora néni tőle: “Miért sírsz?” D. felel: “Mert akarok.“ Kozora néni tréfásan rá szól: “Ne sirj, mert kidoblak az ablakon.” Dorothy nem ijedt meg, mert igy felelt: “De nem félek ám magától.” TESTVÉRISÉG Alábbi verset Vécsei Endre, a 251. osztályunk hűséges kezelője küldötte be. Értékes bizonysága ez annak a szeretetnek, mely tagjainkat Egyesületünkhöz köti. Álmok s csönd az éjszakám. Testvériség vigyáz rám. Amint álmom elsuhan. Ez Őrködik gondosan ... Ha van benned magyar vér. Jöjj közénk te is, Testvér. Köztünk helyed van neked, Velünk leszel s mi veled. Messze tölünk miért úsznál Nem vagy Testvér, ha szét húznál. Egyesületünk vár rád, Jóért mindig csak jót ád. Amért csekély dijat fizetsz, Ha elvénülsz nyugodt lehetsz. Könnyithetsz a jövő gondon: Befogad a Bethlen Otthon. Álmok s csönd az éjszakám. Testvériség vigyáz rám. Szereted a nyugodt álmot? Testvér! Közibénk kell állnod! Trenton, N. J.
