Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 15 XXV Through many years we waited, As patient mortals can; Oft with our friends debated, About the “coming man.” But now ’t is dark no longer, The whole horizon’s clear; Kossuth at last has reached us, The “coming man” is here. L852 Anonymous * ENGLAND’S WELCOME TO KOSSUTH Chief of the fallen brave, Of the unyielding free, Her welcome o’er the wave Old England gives to thee. On Freedom’s chosen shore Thy foot shall freely tread; On the land that Milton bore; On the land where Hampden bled. We hail thee, gallant Hun; We scorn the despot’s frown, Though Gaul’s Republic shun The wrath of Austria’s crown, Tell Kaiser and tell Czar Britannia knows no fear... Whate’er the fortune of the war Their foe finds honor here. Then fill, fill high the bowl To Kossuth’s glorious name ... The scaffold could not daunt his soul. The dungeon could not tame. Sublime ’gainst monarchs might The world saw Kossuth stand, For the cause of ancient right For his own loved Fatherland, What though by traitors aid The tyrants won the day! The heart has not decayed, Or the spirit died away. We watch for the coming hour, We gaze for the destined blow, That shall smite the victor’s power, And lay the oppressors low. Yes, Scythia’s spear shall shiver, And Austria’s sceptre fall... Freelv the Magvar s’ river Shall flow by Buda’s wall. Far o’er the Danubes strand The fires of joy shall burn, While exults the Magvars’ land At her exiled chief’s return. Anonvmous Prom: “Liftell’s Livin? Age." Boston, December 6, 1851. The "Humboldt" had a difficult voyage and arrived in New York on the 6th of December only. “The Times” published in its Dec. 22nd number the article of “The New York Tribune,” describing the arrival and the enthusiastic reception of Kossuth. From the United States he returned to England again, and lived in London as a political exile, for the following eight years. In 1859 he left England for Italy where he remained, mostly in Turin, until his death on the 29th of March 1894. SDERÜS PERCEKÉ AZ ÄRVAHÄZ HUMORA Jól ismerik A gyermekek suttognak maguk között, hogy mit adjanak ajándékul az árvaatyának karácsonyra. Gacsályi néni is ott volt és nem értette a gyermekek halk beszédét. Azt gondolta, hogy candyt mondanak, pedig szivarról beszéltek. G. néni megszólal: “Miért candyt vesztek neki? Tudjátok, hogy szivarozni szokott!” Átdolgozott Újszövetség Egyik lelkészünk egy vasárnap délután prédikált. Az alapigét a Zsidókhoz irt levélből vette és olvasta fel. Egy hazafias lelkű néni hangosan felsőhajt: “Tessék már egyszer a magyarokhoz Írott levélből is prédikálni, ne mindig a zsidókról!” Ügyes gazdasszony G. néni azt mondja: “Kati, szűrd le a túrót.” K. kérdi: “Hova?” “Hát a sínkbe”, volt a felelet. Később G néni kereste a túrót, de nem találta. Kérdi Katit, hogy hol a túró. Kati megmagyarázta: “Hát azt mondta, hogy öntsem a sínkbe és én oda öntöttem." Modern liittudös Árvaatya: “Gyuszi, micsoda a zsinagóga?” Gyuszi: "Hires zsidó tudós.” Illemszabály Kati azt kérdi G. nénitől, hogy ki fog menni Pittsburghba kolbászt és hurkát árulni? G. feleli: “Én is megyek. mert nem jól néz ki, mikor a férfiak a bagós kezükkel fogdossák a húst.” Kati tovább faggatja: “Ki fog még menni?” G.-né megadja a felvilágosítást: “Izsák bácsi, meg Olajos bácsi.” Kati még akkor se volt megelégedve és tovább kérdi: “Hát miért megy két férfi?” G.-né magyarázza: “Azért, mert egy nőnek egy idegen férfivel nem illik menni.” Kati még mindig nem érti az illemszabály idevonatkozó részét és felteszi a kérdést: “Hm. egy férfivel nem illik menni G néninek, de kettővel igen?” Nemes bosszú Egyik öreg néni egy alkalommal nagyon türelmetlen és ingerlékeny volt a gyermekekkel szemben. Szabó néni, ki legújabban Daisytownból jött be szakácsnőnek, megsokalta és megjegyezte: "Legjobb lesz, ha ezt az öregasz- szonyt Daisytownban elkommendálom feleségül egy vén korhely bányászhoz.”
