Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-11-01 / 11. szám
10 TESTVÉRISÉG Áprilisban, a Magyar Egyházkerület gyűlése alkalmával láttam utoljára. Már akkor rajta volt a halálnak a bélyege, de a lelke még teljesen éber volt. Az árvaházi gazdálkodásról beszéltünk. Ez érdekelte a legjobban, mert, ha tanítóképző intézetet végzett is, ha Amerikában pappá is lett, mégis legjobban szerette a földet. A földnek ezt a szeretedét a “tirpák” ősöktől örökölte. Nyíregyházán született 1872 március 12-én. Amerikába akkor érkezett, amikor a magyarországi református egyház amerikai egyházmegyéje a legerősebb harcot folytatta azért, hogy az Amerikába szakadt magyar refor- mátusságot beszervezze a magyarországi református egyházba. Kemény, erős volt a harc. Azok, akik azon az állásponton voltak, hogy nincsen semmi szükség arra, hogy Magyarországból küldjenek segítséget a magyar reformátusoknak, mert ezek e nékül is megmaradnak reformátusoknak és magyaroknak, igyekeztek különösen a Presbyteriánus Egyházban minél több magyar nyelvű gyülekezetét szervezni. Miután erre a munkára nem lehetett Magyarországból lelkészeket kapni, itt indult meg 1903-ban a lelkészképzés s azokat, akiknek tanitói oklevelük volt az egyes Presbyterik lelkészekké szentelték. Garay Gerőt, miután Scranton, Pa. vidékén munkálkodott és pedig Westmoreban, a mai Kingstonban, a Lackawanna Presbytery szentelte lelkészé. Kingstonban nem sokáig volt, mert nemsokára Sharonban illetve Farrellben lett lelkész. Innen 1917-ben Mount-Carmelbe került. Ekkor volt a Verhovayak Lapjának a szerkesztője. Az egyleti lapot nagy odaadással és ügyesen szerkesztette, de ettől a munkától is elvitte a föld iránt való szeretete. Elment Wisconsinba farmernek. Ez a vállalkozása, bármennyire igyekezett is, nem sikerült. A farmerkedésböl visszatért a lelkészi pályára. Sógora, Bogár Lajos, már ekkor toledói lelkész volt s igy Toledoba ment másod-lelkésznek s egyúttal az Amerikai Magyar Református Egyesület titkári irodájában is dolgozott. Innen South-Chicagoba ment át lelkésznek. South- Chicagoban, a Burnsidei egyháznak a megalakulása után, nem sokan maradtak s ő a reá maradt kevés maradékkal igyekezett az egyháznak a megmentésére. Ez a mentési munka nem sikerült, mert nem sikerülhetett. Miután átvette a Whitingben alakult egyháznak a gondozását is, itt folytatta azt az építő munkát, amelyre ebben az egyházban szükség volt. Sajnos nem nyerhette meg odaadó munkálkodásának a jutalmát. Amikor át kellett volna mennie Whitingbe, akkor támadta meg az a súlyos betegség, amelyből nem volt gyógyulás. Itteni munkája azért volt sikeres, mert beszélt tót nyelven is. Egy pár gimnáziumi osztályt ugyanis Sajó- Gömörön végzett s itt tanult meg tótul. Amikor a Tót-Református-Szövetség megalakult, Garay Gerő és Bogár Lajos voltak a vezető egyének ebben a református szövetségben. Lapokat szerkesztettek, kiadták a tót nyelvű énekes könyvet. Ez a munka sajnos, csak addig ment, amig a csehek befolyása át nem vette a vezető szerepet a tót-reformátusok életében. Garay Gerőnek ez a munkája nagyjelentőségű volt! Sokat küzdött, sokat fáradt. Kereste a boldogságot. Most megváltotta a halál szenvedéseitől. Elérkezett a bibliai élet-időnek az első határkövéig. Szerettei, rokonai, barátai megsiratják, neve pedig az Élet könyvébe íratott s cselekedeteinek jutalma követi s vele marad az Ur előtt. A második félszázadnak ő az első halottja! “Viszontlátásra!” Kalassay Sándor. i------1 A DIADALUT EMLÉKE A szabadság és a demokrácia eszméiért lelkesedő Amerika magyarsága emelkedett hangulatban kezdte megünnepelni ebben a nagy országban mindenfelé annak a diadalutnak az emlékét, amely éppen kilencven esztendővel ezelőtt egy kicsiny, letiport, legyilkolt nemzet szabadságküzdelmének vezéréhez, a lánglelkü Kossuth Lajoshoz fűződik ... Kossuth hosszú hat hónapon át megismertette itt a szabadságszeretö magyar nemzetet. Feltárta történelmét s szinte észrevétlenül eltéphetetlen lelki kapcsokat teremtett az amerikai magyarság és a magyar nemzet között... Kossuth óta nem volt itt ebben az országban senki sem, aki lelkesebben, meggyőzőbben hirdette a szabadság, az egyenlőség és a testvériség világot átreformáló nagyszerű eszméit... Ezt megírja róla az amerikai történelem is ... Kossuthnak, minden idők legnagyobb magyar szám- üzöttjének eszméire és elveire esküszünk ma is és ezért áldozunk Kossuth Lajos emlékének mi Verhovayak is! Kossuth neve, Kossuth eszméinek az ünneplése ma még aktuálisabb, mint valaha... És Kossuth népe, a Kossuth kultusz tiszteletében felnevelkedett újabb magyar nemzedék itt és az óhazában Kossuth tanításaihoz hűségesen ragaszkodik — és ragaszkodni fog a jövőben is, ha a háború véres árnyai elvonulnak a láthatárról... Igen, — ragaszkodnunk kell Kossuth eszméihez, mert hiszen az ő eszméinek megértésére nevelt minket az amerikai élet! (Verhovayak Lapja) Daragó József. KÉRELEM A MAGYARSÁGHOZ Kedves Honfitársaink! Amikor szétrepült a gyászhir, hogy dr. Birinyi Lajos jobblétre szenderült, — nyomban felmerült az eszme, hogy sírja ne maradjon jeltelen, hanem az amerikai magyarság állítson föléje emléket. Azóta már meg is indult a gyűjtés és az adományok hétröl-hétre szaporodnak. Hogy milyen lesz majd az az emlék, amelyet Fdnta Sándor jeles szobrászművészünk máris tervez, az attól függ: mekkora összeget áldoz erre a magyarság? A gyűjtés későbbi folyamán a megalakítandó országos emlékbizottság fog dönteni ebben a kérdésben. Szeretettel kérünk hát minden magyar testvérünket, magánosokat, testületeket, egyleteket: küldje be hozzánk ki-ki adományát, amelyet dr. Birinyi K. Lajos emlékére elszánt. Az összeg nem határoz; ugyanolyan szeretettel fogadjuk a tehetősebbek dollárjait, mint a szegényebbek centjeit. Minden adományt nyilvánosan nyugtázzunk. Minden adomány erre a címre küldendő. “EGYETÉRTÉS” 628 Bostwick Ave. Bridgeport, Conn. GARAY GERÖ 1872 —1941
