Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 11 EGY PÁR KÉT HAZÁBÓL Amerikai magyar papleány és magyarországi református lelkipásztor, Dr. Szabó István és Újlaki Manci, esküdött 1941 okt. 18-án a toledoi református templomban. Isten csodálatos gondviselése által egymásra talált két szív örökkévaló szeretőiben egyesülése volt a szent eskü... De valami több is. Mindenki úgy érezte, hogy ugyanazon magyar fa két ága hajtásának egyesülésén keresztül a két ág, az óhazai és az amerikai magyar reformátusság is uj, közös szeretetben együttjárásra egyesült. Erről tesz bizonyságot az, hogy az óhazából is, Amerikából is, oly sok szív gondolt okt. 18-án a toledoi templomban esküvő ifjú párra és szeretteikre. A magyar- országi református egyház feje, Dr. Ravasz László budapesti püspök, Farkas István miskolci püspök, az óhazai jóbarátok serege, az ungvári presbitérium, továbbá Amerikában a washingtoni maigyar követ, a magyar fökon- zulok, egyházfők, testületek, lelkésztestvérek, barátok, tisztelők sokasága üdvözletek, táviratok, kábelek — közel 300 — és ajándékok által köszöntötte, ölelte keblére az ünneplőket. Igen sokak által szeretett két szív esküvője volt az, mutatta az a hatalmas tömeg, mely a templomba nem fért be, elözönlötte a templom környékét, hogy lássa és együtt imádkozzék az ifjú párral. Az amerikai és magyar zászlóval, pálmákkal, fehér krizanténumokkal gyönyörűen ékesített templomban, a menyasszony keresztanyjának ujjai alatt felfoug az orgona, megindul a násznép, szól az ének, száll az imádság, szól Isten üzenete az édesapa ajkán át. Elhangzik az eskü, az édesanya ajkáról cseng a szólóének és végül a hívek sokasága a magyar nemzeti imádsággal — “Isten áldd meg a magyart”-tal kér áldást az ifjú párra és a magyar fajra. Az eseketési istentisztelet után a tisztelők sokasága a parócháán köszönti az ifjú párt és az örömszülöket. Majd egy szükebb társaság — 41-en — a Comodore Perry-ben tartott nászlakomán tett tisztességet az ifjú párnak. Itt Nt. Borshy Kerekes György, Msgr. Eördögh Elemér pre- látus, Nt. Daróczy Mátyás egyházmegyei elnök, Főt. Orosz Bálint g. k. lelkész, Dr. Winter András magyar orvos mondottak köszöntőket s kívántak áldást. A toledoi egyházanács részére már előzőleg, a Ritz-ben volt lakodalmi vacsora, hol Bacsó Pál gondnok, Bertók Gyula jegyző, Mészáros János, Mestellér József presbiterek üdvözölték az ifjú párt és örömszülőket. A megnyilvánult gratulációkhoz itt csatlakozik a Testvériség. 1=1 "EGYÜTT KELLENE LENNI...” Régi emlék vonult el előttem, amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület Kossuth Emlékünnepélyének bejelentését olvastam a napokban. íme, a mai válságos időkben van még egy magyar intézmény, melynek vezetőiben él még a magyar érzés, s időt szakit arra, hogy kifelé is megünnepelje Kossuth Lajos Amerikába érkeztének kilencvenedik évfordulóját. Mert ez az ünneplés kifelé, az itt élő amerikaiak szempontjából bir nagy' fontossággal, hisz minden amerikai hallott Kossuthról, az emberi jogok lánglelkü harcosáról, aki addig az első idegen volt abban a nagy kitüntetésben, hogy megjelenhetett a kongresszus mindkét háza előtt és nagyfontos- ságu beszédével szolgálta a magyar ügyet is. Nem csak néhány helyen kellene ezeket az emlékünnepeket megtartani, de minden városban, hogy a mai válságos időkben, midőn az emberi szabadságjogok megvédése képezi századunk legfontosabb teendőjét, hadd tudja meg szabad Amerika, hogy a maroknyi magyar nemzet már kilencvenésegy- néhány évvel ezelőtt már életét volt hajlandó áldozni azért. Együtt kellene lenni ezeken az emlékünnepélyeken minden magyar kolónia népének és áldozni a Kossuth kultusznak, tanúságot tenni fogadott hazánk előtt, hogy ma is azok mellett az alapelvek mellett állunk, mint állt a magyar nép Kossuth mellett a magyar szabadságharc vérzivataros napjaiban és szolgáljuk legjobb tudásunkkal azt a földet, mely nekünk a mindennapi kenyér mellett megadja azokat a szabadságjogokat, melyeket sárba tipornak a szöges náci csizmák. Bethleheini Híradó. A WORD FOR KOSSUTH Not to the swift, nor to the strong The battles of the right belong. For he who strikes for Freedom wears The armor of the captive’s prayers, And nature proffers to his cause The strength of the eternal laws; While he, whose arm essays to bind And herd with common brutes his kind, Strives evermore at fear fid odds With Nature and the jealous gods, And dares the dread recoil which late Or soon, their right shall vindicate. John Grecnleaf Whittier In: Boston Evening Transcript, May 5, 1852.
