Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-10-01 / 10. szám
4 TESTVÉRISÉG A TANÍTÓ SZEMÉVEL A Református Egyesület Kézikönyvéről Irta: Monoky István Egy tankönyv, amelynél jobbat amerikai magyar gyermékek számára elképzelni sem lehet. Aki irta: Dr. Nánássy Lajos, ismeri az amerikai magyar gyermekek lelkét. De nemcsak a gyermekek lelkét ismeri, hanem azokat a nehézségeket is, amelyekei az amerikai magyar nyári iskolákban a tanítónak meg kell birkóznia. Eszembe jut az első nyaram Amerikában. Alig pár napi ittlétem után, megkezdődött a nyári magyar iskolai tanitás. Akkor már 13 évi tanítói gyakorlat állott a hátam mögött. S mikor átvettem vagy 125 amerikai magyar gyerekét, aki nem többet, mint “negyvenet” tanítottam addig egy osztályban, valósággal kétségbeesve néztem körül, hogy mi lesz itt? Csődöt mondott minden pedagógiai tudás, csődöt mondott a 13 évi tanítói múlt. Hetek teltek el, amig kialakult valami módszer a lelkemben, amelyet követve, eredményt tudtam felmutatni. De milyen, milyen keserves munka árán. Az esztendők folyamán aztán — bár nehéz és idegölő munkával — mindig könnyebben és könnyebben jutottam el az eredményhez. De az igazi megkönnyebbülést a Dr. Nánássy Lajos “ABC”-jének a megérkezése jelentette. S azóta határozottan eloszlott a nehézség s ebből az “ABC”-ből egyszerűen és könnyű módszerrel meg lehet tanítani olvasni magyarul, az amerikai magyar gyermeket. Pedig ez nagy szó, mert ma nem bevándorolt gyermekekről van szó, sőt már nem is másod generációsokról, de harmad- sőt negyedik generációról. Ezzel már is elmondtam, hogy a Református Egyesületünk tetszetős Kézikönyvének, ez a legértékesebb része. Az “ABC.” Legértékesebb azért, azért, mert ez a rész “maradék nélkül” jó. Legértékesebb azért, mert ez a rész nemcsak nagyszerű ABC, a gyermekek számára, hanem elsőrendű kézikönyv, a nyári magyar iskolai tanító számára is. Ez a legnagyobb érdeme Dr. Nánássy Lajosnak, mert nagyon jól tudta a könyve megírásakor, hogy az amerikai nyári magyar iskolákban vajmi kevés a hivatásos tanító, vagy a tanításhoz alkalmas lelkipásztor, de külső segítség után kell néznie az egyházaknak s alkalmaznia kell pedagógiai tudás nélküli egyéneket is. Bátran állitom, hogy ezzel a kézikönyvvel a kezében, bárki, megtaníthatja olvasni az amerikai magyar gyereket, ha csak egy kis jóakarat és lelkiismeret van benne. A könyv többi részéről is csak a legnagyobb elismeréssel lehet beszélni. A csoportosítás elsőrendű. Meglátszik, hogy a könyv Írója és revi- deálói: Dr. Újlaki Ferenc és Király Imre, alaposan ismerik a nyári magyar iskolák szükségleteit. Érdeme e csoportoknak, hogy röviden, azt az anyagot ölelik fel, amelyre a legnagyobb szükség van. Ők mind a hárman nagyon jól tudják, hogy mily kevés az az idő, amit tanításra fordíthatunk egy-egy nyáron. Ma már csak 6 hét. Némely helyen csak 5 hét. Sőt kilátásunk van arra, hogy még ezt az időt is redukálnunk kell, ha meg akarjuk nyerni az itt született mai gyermeket a nyári magyar iskoláink számára. Nos, ez a könyv ezt a szempontot nagy figyelemben részesíti. A teljes őszinteség azonban megkívánja, hogy a kisebb tévedésre is felhivjam a figyelmet. Nagyon kevés az, amit kifogásolni lehet e könyvben, de ha az a kevés, amit én látók, nem lenne benne, úgy ez a könyv teljes egészében az elképzelhető legjobb lenne. Szabad legyen felhívnom az érdekeltek figyelmét a 121. oldalon kezdődő “magyar dalokra.” Akárki állította is össze ezeket, nem értek mindenben egyet vele. A sók kedves és alkalmas dal között, sok olyan is húzódik meg, amelyeknek nem sok értelme van s amelyeknek a megtanítása nem jelent értéket. Csak egyet említek meg a sok közül, a legutolsót, a 31. számút. Ennek igazán semmi értelme ebben a könyvben. Mi Amerikában élünk, tehát még csak a hagyománnyal sem lehet védelmére kelni ennek a dalnak, szépségről pedig beszélni sem lehet ezzel kapcsolatban. Mindennek dacára, mert van bőven alkalmas dal is a könyvben, ez egyáltalán nem esik rovására ennek a nagyszerűen összeállított könyvnek. Még csupán annyit teszek az elmondottakhoz, hogy mi: amerikai magyar nyári iskolai tanítók, bárkik legyenek is, akik abban a kivételes szerencsében részesülünk, hogy ezt a könyvet megfelelő példányszámban ingyen kapjuk az iskolánk számára, mélységes hálával kell hogy gondoljunk Amerikai Magyar Református Egyesületünkre, mint amely intézményünk ezt lehetővé teszi a számunkra. Úgy az irót, mint a revideálókat, valamint Református Egyesületünket a szeretet vezette e könyv megteremtésével. Ez a könyv a szeretet könyve. Ez a legőszintébb és legigazabb kritika. * Most pedig, függetlenül a könyvtől, egy gondolatot vetek föl. S nagyon hálás lennék, ha a Nagytiszteletü Lelkészi Kar foglalkoznék e gondolattal. Vallástanitásunkról van szó. Már az óhazában is éreztem a magyar kálvinisták vallásos nevelésének egy nagy fogyatkozását. De ott más volt a helyzet, az intenzivebb tanitás és a mindennapos templomozás hithü kálvinistákat nevelt. De itt? Nem szabadna követnünk azt az utat. Itt speciálisan kellene a vallástanitással fog
