Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 5 lalkozni, ha az apákhoz méltó és a hagyományokat tisztelő kálvinistákat akarunk nevelni. Arról van szó, hogy mi túlontúl sok időt pocsékolunk (sőt az óhazában is pocsékoltunk) az ótestamentumi történetek tanítására, az uj testamentuma történetek Tojására, már pedig mégis csak az uj testamentum az alapja a mi hitünknek. Ezzel szemben aztán ez a könyv sem öleli föl a hittani, erkölcstani és egyháztörténeti anyagot. Gondoljanak a lelkész urak arra, hogy az egész világon élő katholikusok már a legkisebb kortól kezdve, a “kátét” tanítják a gyermeknek. Minékünk pedig nincs időnk arra, hogy a kifejezett kálvinista szellemet csepegtessük be a gyermekek szivébe. Ne mondja senki azt, hogy a konfirmációi oktatás hivatott ezt betölteni. Mert tudjuk jól, hogy a konfirmációi oktatás is milyen limitált időre terjed. Én azt hiszem, hogy még nem késő amerikai magyar református vonatkozásban erről beszélni, sőt talán most kell beszélni erről. S ha a nagytiszteletü lelkészi kar is erre az álláspontra helyezkednék, úgy a fent ismertetett kézi könyvben helyet lehetne szorítani ennek az anyagnak is, ugyanazon irányelvek mellett, mint ahogy a többi anyag helyet talál abban... röviden, velősen. A vasárnapi iskolai oktatással se hozakodjunk elő, mert az interna- cionális s az az anyag sem fedi a magyar kálvinista érdekeket. Ismételten mondom, örülnék a hozzászólásoknak. MEGÜNNEPLI-E A KOSSUTH-ÉVET AMERIKA? A Bet'Mehemi Hriadó írja: Decemberben lesz kilencven esztendeje, bogy a népjogok lánglelkü apostola, Kossuth Lajos, Amerikába jött, hogy megnyerje ezt az országot is a szabadság eszméjének. Nagy lelkesedéssel fogadta öt Amerika, a szeretet minden jelével elhalmozta és abban a megtiszteltetésben is részesítette, hogy a kongresszus közös ülésére vendégül látta, hogy ott fejtse ki nagyszerű programját. Tehát Amerika történetében a lehetetlen egy magyar emberrel történt meg, mert áhitatos csendben hallgatták végig az amerikai nép képviselői a nemzet plénuma, kongresszusa előtt. És azóta kilenc évtized telt el, de sohasem tudtuk kihasználni Magyar-Amerikában a Kossuth-kultuszt, ami az amerikai néppel egyenrangúvá tett volna bennünket. A decemberi évforduló ennek kínálkozik. Használjuk ki az alkalmat és ünnepeljük Amerika-szerte ezt a napot azzal a méltóságteljes megértéssel, mely Kossuth Lajos eszméje is volt. Rendezzünk minden hagyar kolóniában Kos- suth-ünnepet és hívjuk meg azokra a hivatalos közegeket, akik előtt bemutathatjuk a népek szabadságának nagyszerű magyar apostolát. Úgy érezzük, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület, mely ez évforduló megünneplését igazi magyaros elgondolással vetette fel, nem fogja rossz néven venni, ha mindenütt a Kossuth-kultusz hirdetése csendül fel a magyar ajkakon. Magyaros nyíltsággal kérjük a nevezett intézmény vezértestületét, adjon bátorító szót Magyar - Amerikának, hogy nincs egy ilyen terv ellen kifogása és mi hivő lélekkel hisszük, hogy alig lesz magyarlakta hely, hol ne ünnepelnék meg Kossuth Lajos halhatatlan emlékét! EIGONIER ÜNNEPE szép és bensőséges keretek között, a teljes siker jegyében folyt le. Húsz esztendővel azután, hogy az ottani árvaház megnyílt, az egybegyült tömeg talán nem is lehetett olyan nagy, mint a megnyitás alkalmával volt: de így is több száz főnyi közönség ünnepelt, amelyben épen úgy képviselve volt New York és Detroit, Chicago és Pocahontas, Cleveland és Youngstown, Philadelphia és Washington, mint sok más magyar telep. Az újonnan felavatott főépület az egész kisváros legszebb és legimpozánsabb épülete. Addig is ez volt a “show place” Ligonierben, amíg kastélyszerű magánlakásul szolgált. Most, hogy ugyanolyan angol cottage stílusban megtoldták, nagysága több mint kétszeressé lett. Masszív, erős és rendkívül tetszetős épület, amelyből teljesen hiányzik a hasonló célt szolgáló épületek komor ridegsége. Főúri kastély benyomását teszi, amely külsejének szépségével és impozáns voltával a belső modern berendezést párosítja. A darbyi katholikus árvaház épülete talán nagyobb, de az kétségtelen, hogy nincs még egy magyar középület Amerikában, amely szépségben és modern tökéletességben ezzel versenyre kelhetne. Természetes, hogy mindezt azonnal megállapítja minden látogató. Az Amerikai Magyar Református Egyesülnek örök dicsősége marad, hogy a magyarság rétegeinek és tagjainak támogatásával ezt az otthont megalkotta s most húsz esztendős fennállás után eddigi munkájára a koronát ezzel az új épülettel tette rá. Az ünnepélyt követő napokban egész Magyar- Amerika visszhangozni fog a Bethlen Otthon új épületének magasztalásától. Kijut azonban a dicséretből a hegyen épült öreg épületnek is, amelyet jó néhány ezer dolláros költséggel modernizálnak, megszépítenek, praktikusabbá tesznek, hogy azontúl teljesen az elöregedett magyarok testi és lelki kényelmét szolgálja. A Ligonieri Bethlen Otthon ma Magyar- Amerika legnagyobb központja. Hogy mennyire központja máris az amerikai magyar református- ságnak, mi sem bizonyítja jobban, hogy a megnyitási ünnepséggel kapcsolatban, azt megelőzőleg és követőleg a következő gyűlések folytak le falai között: építkezési gyűlés, a Református Egyesület kerületi szervezőinek értekezlete, papi értekezlet, a Ref. Egyesület vezértestületének gyűlése, a nőegyletek szövetségének és a Lelkészegyesületnek gyűlései. Ekkor folyt le ezek mellett az Árvaház igazgató tanácsának évente egyszer tartani szokott gyűlése is. Pittsburgh, Pa. (Magyarság.)
