Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-08-01 / 8. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta 1=1 Főszerkesztő—Editor in Ohief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente 1=1 Tánsszerkesztök—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as seoond-dass matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage, Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XIX. KOSSUTH YEAR AUGUST, 1941 ÉDES ANYANYELVŰNK . . . Irta: Dr. SZIKLAY ANDOR — A clevelandi “Szabadság” cikke Dr. Nánássy kézikönyvéről. — “Mit tehet arról a hegy, mely aranykővel tele volna, ha kincseit belőle nem szedik; mit tehet róla a magyar nyelv is, ha fiai őtet sem ékesítni, sem nagyitni, sem felemelni nem akarják?” Besenyei György sóhajtott így, a i8. században, amikor magyar irodalmi nyelv a maihoz képest alig-alig létezett. Hasonlóképp sóhajthatunk mi is ma, amikor zengzetes nyelvünk már magas iskoláját járja az irodalomban, nagy mélységekbe és nagy magasságokba képes elhatolni, de maga a nép, a magyar nép, egyre kevésbbé törődik vele, egyre hanyagabbul kezeli, már-már alig érzi s érti, hogy legnagyobb kincsünk e nyelv, melyért legalább annyi vér folyt, mint amennyi tinta. Persze: “az ember, — mint Ibsen mondta, szellemi messzelátásban szenvedő lény. Legjobban látunk a távolból; ha közelről nézünk, a részletek megzavarnak. Ki kell lépnünk abból, amit meg akarunk ítélni. A nyarat legjobban egy téli napon tudjuk leírni.” Aki a magyar nyelvet igazán meg akarja becsülni, aki édes anyanyelvűnk “lelkének- lelkébe” akar belelátni, beleérezni, az menjen el három-négyezer mértföldnyire otthonról. Mindez és sokminden más az előttem fekvő csinos kis kötettel kapcsolatban jut eszembe. “Kézikönyv amerikai magyar nyári iskolák használatára” a címe: írta Dr. Nánássy Lajos, átvizsgálta Dr. Újlaki Ferenc és Király Imre, kiadta az Amerikai Magyar Református Egyesület. Amerikai magyar gyerekek, messzi földön ki- sarjadzott drága magyar virágszálak tanulnak ebből a könyvből; magyart, magyarokról, magyarul; ABC-t, verseket, meséket, dalokat, nyelvtant, földrajzot, történelmet. Szeretném óhazai magyar írók, tanítók, szülők, gyerekek kezébe adni; ki- éreznék belőle azt a nagy harcot, mely az Óperenciás tengeren is túl folyik anyanyelvűnk életéért. “A,a; kiejtése olyan, mint az angol ‘all’ szóban az ‘a’ hangé,” szól az első magyarázat. “Á,á; kiejtés olyan, mint az angol ‘father’ szóban az ‘a’-é... Ő,ő; hozzá hasonló hang az angolban nincs...” Annak a kisdiáknak, akinek e magyarázatok szólnak, már az angol az anyanyelve, de a származás misztériumából mintha vissza-visszahangzana fülébe a magyar szó s e könyv alapvetőleg e lelki visszhangra épít. Igazában csak az érti meg, mit jelent ez a tankönyv, akinek egyszer-egyszer befutotta a könny a szemét kis másodgenerációsok angolkiejtésü magyar csacsogásának hallatára. “Gy,gy; kiejtését az angolban visszaadni nem lehet... Agy, ágy, (gy, úgy... Gyuri magyar gyermek. Tud magyarul írni, olvasni. A magyar iskolába jár, ott tanult meg magyarul. A jó magyar gyermek örömmel jár a magyar iskolába”). Egyszerű beszédgyakorlat, — de benne van az egész amerikai magyar sors... “Őr,ők,vő...” A “vő” után zárójelben: “son-in-law...” Régi ismerős versike integet gyermekkorunkból: “Mit dalol a kismadár a virágos ágon?” Mindjárt utánatehetnénk: “Tudja a jó Mindenható, mi van azon sírnivaló...” Nem lehet az ilyen könyvet csak egyszerűen “ismertetni” — és ha lehetne se kellene. Csak — el kell fogadni. Köszönettel, hálával. Missziós munkát, szent munkát végeztek azok, akik megszerkesztették és kiadták. Ha csak három amerikai magyar csemete tanul meg belőle magyarul, már akkor is jaj, de megérte a fáradságot és a pénzt! De nem három, hanem harminc, háromszáz, háromezer tanul meg — és meghosz- szabbodik édes anyanyelvűnk élettartama a szabadság e messzi földjén, melynek jóvoltából bon
