Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUS ÚJSÁG 11 “ESTE OTTHON” Tanitónéni leckét íratott: — Mindenki szépen írja meg legott, Hogy mit csinálnak otthon, mielőtt Almot rájuk az alkony kese szőtt? As egyik irta: — “Este a család Körülüli a konyha asztalát, — Eszegetünk szalonnát, kenyeret, — Pattogva ont a tűzhely meleget. Apánk meséli: hol járt, mit csinált? Aztán anyánk mindnyájunkat megáld 8 aludni térünk. Párnánk lágy pehely. Imádkozunk és alszunk, mint a tej!” A másik irta: — “Ha leszáll az est, Jó nagyanyánk még mesélni se rest! Ellátva már a hízó és tehén, — A legszebb óra ez a földtekén! Nagyanya ajkán csendül szép mese: — Hunor... Magyar... Attila... Emese... — Még, még meséljen! — ajkunk mindig esd. Hát ilyen kedves minálunk az est!” Harmadik irta: — “Ha az est leszáll, — Megjön apám. A lábán alig áll, — Holtrészegen tér mindennap haza! 8 verekedik, ha nincs is igaza! Anyánktól követelne vacsorát, — De pénzt reá, — azt nem ád! Sohse ád! Hát nincs is otthon se kenyér, se zsír! Minálunk anyánk minden este sir.” Tanitónéni füzetet javít. Pár kusza sor s megannyi furcsa híd, Mely otthonokba elvezeti öt, Könnyezve áll a kis füzet előtt. S három füzettel elmegy oda, hol A bus kis Palkó apja robotolj — A mord munkástól retteg a szive, — De leteszi az írást elibe. Palkó apja a három füzetet Elolvasta. A szive lüktetett A munkás-zubbony alatt hevesen És szólt: — Nem iszom többé sohasem! Legyen Palkónak, mint a többinek: Kedves az este. Ne legyen rideg, Könnyes, szomorú, bus az otthona! Meg tetszik látni, nem iszom soha! Kissné Tóth Lenke. JÓZSI BÁCSI HAZAJÖTT Irta Nagy Dániel Már Amerikából is megírta, hogy hamarosan hazajő, de az igazi meglepetés az volt, amikor a kikötőből sürgönyt küldött Vargának, a legöregebb sógornak. Az volt a sürgönyben, hogy “holnap estére otthon leszek én, Józsi bátyátok.” Varga sógor első örömében átszaladt Vajasék- hoz, kezében a sürgönnyel, melyet úgy lobogtatott, mint valami diadalmi zászlót. — Képzeljétek — mondta kipirulva, — holnap itthon lesz Józsi bácsi. Itt a sürgöny. Vajasné, a Józsi bácsi legkövérebb húga, majd összeesett a meglepetéstől, olyan fehér lett, mint egy liszteszsák. Megtörölte kezét a kötényébe, otthagyta Varga sógort s lihegve átsietett Ka- cagiékhoz a nagy újsággal. Úgy nyitott be, mintha beesett volna az ajtón. Két tenyerét összecsapta, ami akkorát szólt, mint egy puskalövés. — Képzeljétek sógor, holnap itthon lesz Józsi bácsi Amerikából. Sürgönyt küldött Vargáék- nak. Kacagi, a harmadik számú sógor, éppen egy falat paprikásszalonnát szúrt fel a bicskájára, a keze, mintha hirtelen görcsöt kapott volna. Hát- raforditotta a fejét, de mégsem szólt, csak figyelte Vajasnét, meg az eseményeket. Ellenben a felesége már nem állta meg szó nélkül, egyszerre olyan lett, mintha a két orcáján pipacs nőtt volna. — Vargáéknak sürgönyzött? Hát nem mondtam, hogy ez a Varga előbb-utóbb tömlöcbe kerül? Biztosan ő csalogatja magához Józsi bácsit, pedig abból semmi sem lesz. Kacagi csak most állt fel, leseperte nadrágjáról a kenyérmorzsát, a bicskát az asztalra csapta. — Átmegyek Varga sógorhoz. A felesége megfogta, mert látta, hogy nagyon indulatos. — Minek mennél át? — Hogy röndre tanítsam. — Jobb lesz, ha megbeszéljük itthon, nyugodtan. — Mit beszélnénk meg? Mikor Józsi bácsi kiment Amerikába, én adtam neki az ünneplő csizmámat és mégis Vargának sürgönyöz? Kinek van jussa a Józsi bácsihoz, ha nem nekünk? — Ez igaz, — mondta az asszony, de mégse engedte át az urát Vargáékhoz. Ismerte, hogy hirtelen természetű. A dolog pedig valóban úgy állt, hogy mikor Józsi bácsi indult Amerikába, Kacagi adta neki oda a szép ünneplő csizmáját, amire pedig nagyon
