Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 5 A JÖVŐ ÜTJA KI A MA? Arra a kérdésre, hogy ki és mi a magyar, azért kell rövid feleletet adni, mert a magyar nemzet jövendőjének döntő kérdése a magyar öntudaton alapszik, azon a magyar önismereten, amely öntudatosan tisztában van azzal a kérdéssel, hogy ki és mi a magyar. Nem lehet addig a jövőjéről beszélni, amig ki nem alakul ebben a tekintetben is a teljesen egységes magyar közvélemény. Bizonyos aggodalomra ad okot népünket illetőleg az a jelenség, hogy éppen ebben a kérdésben még húsz esztendős küzdelem után sem tudott egy véleményre jutni. Még ma is vita tárgya, hogy ki és mi tekinthető magyarnak. A magam részéről azzal a meggyőződéssel tekintem ezt a kérdést, hogy a magyar mivolt meghatározásánál a biológiai tényezők, a faji adalékok nem döntők, hanem csak minősítik és színezik a magyar mivoltot. Az első vitapont éppen az, hogy vájjon a magyar mivolt kérdése biológiai kérdés-e, vagy nem. Azon az állásponton vagyok, hogy kérdésünknél nem lehet letagadni a biológiai tényezők valóságos megléteiét, azonban nem lehet őket döntőek- nek tekinteni, hanem csak szinező jelen tőségüek- nek abból a szempontból, hogy a magyar embernek a természetét, vagy mondjuk a természetrajzát ezek a vonások körvonalazzák a mi számunkra. A magyarság t. i. mindenekfelett szellemi kérdés, mert egy öntudatnak a kérdése. Ennélfogva ilyen szellemi értelemben kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy ki és mi a magyar? Szóval a magyar fajkép nem egy természettudományosán meghatározható realitás, mert a magyar fajkép biológiailag összetett és kevert; azonban kétségtelen dolog, hogy arra a kérdésre: mi a magyar szellemiség, lehet feleletet adni, mert a magyar szellemiség képe történelméből és kultúrájának alkotásaiból nyilván megismerhető. Sőt azt is meg kell mondani, hogy erre határozott és biztos, tehát lényeges feleletet lehet adni. Ha tehát magyar faji egységről nem is beszélhetünk, beszélhetünk ellenben a magyar élet- közösségről, vagy egzisztenciáról, szellemi szempontból. Ebből a szempontból magyar elsősorban as, aki hozzátartozik ehhez az életközösséghez. Ha nincs benne ebben az egzisztenciális életközösségben, már nem lehet magyar. Magyarsága nem ön* Erdély yolt püspökének, Makkai S&ndornak, ki jelenleg a debreceni egyetem egyik tudós tanára, ez az előadása egy konferencia alkalmával 'hangzott el. Érdekesnek tartjuk annak amerikai közlését már csak azért is, mert az előadás lényege arra a "hivatás tudat”-ra épül, amelyen mi is építgetni próbáljuk itt az amerikai magyar jövőt s ebben — talán még meg is előztük az óhazaiakat. (Szerk.) Irta: MAKKAI SÁNDOR* magában, személyiségében, egyéni egzisztenciájában rejlik, hanem abban az életközösségben, amelyben résztvesz, a nemzet életében. A másik vonás, amelyet szeretnék hozzátenni, az, hogy megkülönböztetjük a magyar államközösségben levőket a magyar nemzet közösségében élőktől. Amikor arra akarok felelni, hogy mi és ki a magyar, azt a szellemi közösséget tekintve, amelyben magyarnak neveznek — azt mondom, hogy ennek a nemzeti egzisztenciális közösséghez való tartozásnak vannak elengedhetetlen feltételei és ismertetőjegyei, amelyek nélkül nem tartozhatik az illető a magyar egzisztenciához. Ilyennek tartom pl. a magyar nyelvet. Az anyanyelvet. Nemzeti közösségbe az én meggyőződésem szerint csak az anyanyelv alapján lehet tartozni. Állami közösségbe lehet másképpen is tartozni. Másik a magyar műveltség, a magyar kultúra. Ez éppanyira igényli a benne való részvételt, a közösséget, mint a nyelvközösség. A magyar szellemi egzisztencia körébe csakis azok tartoznak bele, akik az anyanyelv és magyar nemzeti műveltség közösségében teljes lényükkel kívánják szolgálni a magyar nemzetnek és a magyar hazának létérdekeit, mert ebben mérték fel a saját népünkhöz való tartozás lehetőségét. Mintha a saját legközvetlenebb létérdekeiket szolgálnák, úgy szolgálják a magyar egzisztenciális érdekeket. Hiszen kétségtelen dolog, hogy van egy hagyományos felfogás, amely szerint a magyar nemzetközösséget azok alkotják, akik a magyar államnak, a honnak a polgárai. Református körvonalazásban, sikban, hogy mi és ki a magyar ebben az egzisztenciális létben, meg kell állapítani azt, hogy azért nem szabad az embertani tényezőket figyelmen kivül hagyni. Mert hiszen az embertani kutatások során meg lehet ál- lapitani, hogy azon tényezők között, amelyek a magyar természeti képet alkotják, olyanok vannak, amelyek határozottan ősi és eredeti elemek, amelyek kétségtelenül a honfoglalást megelőzően kialakult vonások voltak. És ezek a vonások voltak azok, amelyek elsősorban biztosították a magyar nemzet ezeréves jövőjét. Ezeknek a nemzetalkotó tényezőknek a részvétele képezte a gerincét a nemzet jövőjének. Azt lehet mondani, hogy a mai magyar emberképben ősi alkotóvonásképpen benne van a kelet-balti (finnugor) és a turanid (alföldi) elem. A magyarság ősi testét e két tényező már összeforrva alkotta a honfoglaláskor. De még érdekesebb az a megállapítás, hogy ez a két tényező, bár már akkor összeforrva jelent meg, mégis mindkét vonásában önállóan is fennmaradt s tengelyét alkotta a történelem folyamán bekövetkező minden
