Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-12-01 / 12. szám

4 TESTVÉRISÉG ELJÖTT, DE BEFOGADJUK-E? Először sötétség, éjszaka volt e földön, az­után jött a világosság. ”Kezdetben. . . a föld kiet­len és puszta volt és sötétség volt a mélység színén. És szólt Isten: LEGYEN VILÁGOSSÁG! És lett világosság.” ”És lett este és reggel: első nap!” A Világosság e világba jött. Isten kijelen­tette magát a teremtés, a Világosság által. Meg- ismerték-é az emberek az Élet Világosságátf A sötétséget jobban szerették, mint a világos­ságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. És megint éjszaka lett. A Világ Világosságától, Isten­től, elfordidás, az önzés, gyűlölet, bűn, sötét éjsza­kája. A nép sötétségben járt és a halál árnyékának völgyében lakott, mert ’’VEZÉREI AMITÓKKA LETTEK ÉS AKIKET VEZETTEK, AZOK ELVESZTEK!” Vak vezette a világtalant és mindketten a mélységbe zuhantak. A mélységből, a sötét éjszakából, felhangzott a sürgető kérdés: ’’VIGYÁZÓ! MEDDIG MÉG AZ ÉISZAKA?!” A sötétségből felsírt a segély- kiáltás: ”ÓH! VAIHA MEGSZAKASZTANÁD EGEIDET ÉS ALÁSZÁLLNÁL!” Sötét éjszaka volt. A teremtett világ sóhaj­tozva nyögött és várt. És az éjszakában, karácsony éjjelén, a sötétségben ragyogó világosság támadt. A világosságból angyal lépett elő és hirdette az örömhírt: ”NE FÉLJETEK! MEGSZÜLETETT MA NEKTEK A MEGTARTÓ, KI AZ UR KRISZTUS.” Majd hirtelen mennyei seregek so­kasága jelent meg, akik dicsőítették Istent és ezt mondották: ’’DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN AZ ISTENNEK, A FÖLDÖN BÉKESSÉG ÉS AZ EMBEREKNEK JÓAKARAT!” Karácsony éjszakáján Isten megszakasztotta egeit és emberi formában alászállott e földre, hogy megváltsa gyermekeit. A Világ Világossága eljött. Az Ige testté lett és lakozott közöttünk! És a vilá­gosságban az ember meglátta Isten arcát, megis­merte önmagát, megtalálta az élet célját, vigaszta­lást, uj életet nyert. A világosságban járó emberek szivéből, ajkáról, feltört a bizonyságtétel: IMMÁ­NUEL! VELÜNK AZ ISTEN! Éjszaka volt és az éjszaka után reggel, vilá­gosság, gyógyulás jött, de az ember megint jobban szerette a sötétséget, mint a világosságot. Elsöté­títette lelkét az önzés, a hitetlenség, a gyűlölet, a bosszú. Megrészegedett a maga nagyságától, ere­jétől, dicsőségétől. Önmaga nagyságától megrésze­gedve megtagadta Istent, megcsufolta a testvérisé­get, jóakaratot. Elfelejtkezett arról, hogy ISTENT SENKI MEG NEM CSÚFOLHATJA, MERT AMIT VET AZ EMBER, AZT ARATJA! El­felejtkezett arról, hogy AZ UR URALKODIK! Irta: Dr. ÚJLAKI FERENC ÖRÜLJÖN A FÖLD! AZ UR URALKODIK! RESSZKESSENEK A NÉPEK! Mindenről el­felejtkezett: békességről, testvériségről, szerctetröl, Csak egy volt megrészegedett szeme előtt: SAJÁT MAGA! Csak egy célja volt: senki sem lehet na­gyobb, mint én vagyok! Nem vette észre, hogy részeg tántorgásában, elbizakodottságában a rom­lás sötét mélysége felé tántorog. És a mélységbe zuhant. Megint éjszaka lett. Összetört emberiségre, szétbombázott, összeomlott otthonokra, vérző világra, gyászoló szivekre, sötét­ségben botorkáló világra jött el 191/0 karácsonya. De minél sötétebb a háttér, annál jobban ragyog a világosság, annál biztatóbban szól karácsony üze­nete: Ember! ébredj fel! karácsony világosságában lásd meg Isten arcát: hosszutürő, megértő szeretet­tel mosolyog feléd. Fogadd szivedbe, érezd meg: szeret téged Isten, gondol reád, törődik veled. Az ö célja az, hogy miénk legyen az élet világossága és e földre eljöjjön az ö Országa, a szeretet, jó­akarat, béke országa! Ember! Ébredj fel és lásd meg: ami ma van, annak előidézésében mindnyájan egyformán felelő­sek és bűnösök vagyunk. Az Igazságról, a Szeré­té tröl, Istenről elfelejtkezett, a gyűlölettől megré­szegedett ember, a nép ámitókká lett vezérei, jut­tattak oda, ahol vagyunk. Ember! A világ mai rettenetes sötétségében halld meg az angyali kar énekét, fogadd be az an­gyal karácsonyi örömüzenetét és ma is tántoritha- tatlanul hidd', valljad: HISZEK EGY ISTEN­BEN! MINDENHATÓ ATYÁBAN, MENNY­NEK ÉS FÖLDNEK TEREMTŐJÉBEN! Hi­szek abban, hogy AZ UR URALKODIK és az ö kezében van életem, hazám élete, az egész világ jövője! Boldogító, reménységet adó bizonyosság­gal hiszem, hogy ismét az ’’idők teljességének” korát éljük, de a sötét éjszakából, az összetört világból, uj ég és uj föld, Isten Országa bonta­kozik ki. Hiszek abban, hogy uj karácsony, a Világosság uj kiáradása és győzelme előtt állunk! Karácsony jöttével alázattal imádkozom: URAM! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! JÖJ­JÖN EL AZ AZ IDŐ, AMIKOR FEGYVER­KEZÉST TÖBBÉ NEM TANULNAK, MERT A VILÁG VILÁGOSSÁGA ELŰZTE A SÖ­TÉTSÉGET, AMIKOR BÉKESSÉG, JÓAKA­RAT, SZERETET LESZ A SZIVEKBEN, AZ EGÉSZ FÖLDÖN.ÉS BOLDOGAN ÉNEKEL­JÜK: DICSŐSÉG ISTENNEK! E VILÁGNAK ORSZÁGAI A MI URUNKÉI LETTEK! A Világ Világossága eljött! Befogadjuk-é? Befogadja-é a világ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom