Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-10-01 / 10. szám
8 TESTVÉRISÉG A HAZATÉRT SZÉKELYFÖLD Amint az első megbízható térkép kiérkezett Amerikába a visszatért magyar területekről, Egyesületünk kedves kötelességének érezte annak minél szélesebb körben való publikálását. Egész oldal terjedelemben leközölhettük tehát két napilapunkban s azt követöleg néhány hetilapban is azzal a megjegyzéssel, hogy még külön 1000 pédányt Is nyomattunk azon érdeklődők számára, akik a térképet megőrizni vagy valakinek megküldeni kívánják s azt tőlünk kérik. Föltevésünkben nem csalódtunk. Ellenére ugyanis annak, hogy a lapok utján megközelítőleg 50,000 otthonba juttot el a térkép, naponta tucatjával jönnek a térképet kérő levelek. Vagyis: valóban szükséglet volt a térkép közlése s mi csak örvendeni tudunk annak, ha az amerikai magyarságot ilyen formában is szolgálhatjuk. Külön öröm aztán olvasni egyik-másik térkép kérő levelét is, mert néha a sorokban, néha a sorok között olyan igaz magyar érzés nyilvánul meg, amit lehetetlen meg- hatódottság nélkül fogadni. “Jóleső örömmel olvasom ma a Népszavában, -— írja egyik öreg testvérünk! — hogy mi magyar reformátusok is meg tudunk állani, mint azt az önök munkája mutatja; a mai világfelfordulás idején őszinte szívből kívánom, hogy az Egyesület minél teljesebb mértékben érje el nemes céljait. Én, mint 63 éves ember, aki 41 évvel ezelőtt szakadtam el az Alföld szivéből, Hódmezővásárhelyről, már nem sokat remélhetek, de szülőhazámat és vallásomat rendíthetetlenül pártolom. — Vannak hozzám tartozók Floridában is, a visszakerült Erdélyben is, miért is kérem legyenek szívesek címemre három, ha lehet: öt térképet küldeni, óhajom megmutatni, hogy a református magyar is megállja helyét. Jövőre pedig, ha én magam nem is, de a fiam el fog menni “Bihar országba,” mert én úgy ismerem azt a megyét, mint országot. — Ha pedig valamiben öreg létemre is segíthetnék nemes amerikai magyar munkájokban, kérem közöljék velem és hitemre mondom, nem fognak bennem csalatkozni.” Jönnek azonban az uj nemzedékbeliek angol nyelvű érdeklődései is: “Dear Sir:— Please send mo one or two maps showing the part of Erdély the Magyars got back from Rumania. The map I saw in the Szabadság did not have Székelymuzsna and Mátisfalva on it. Could you tell me if it went back to Hungary or not?” Megnyugtattuk, hogy “hazatért” mind a kettő. Nem lehettünk azonban egyelőre Ilyen szerencsések más olyan érdeklődőknél, akik Aradot, Temesvárt, s más elmaradt magyar városokat és falukat kérdezték tőlünk. Ezeknek válaszunk Így szólt és így szól itt is: — Nem tértek vissza -— MÉG .. . A LEGTÖBB LEVELET ANGLIÁBAN ÍRJÁK Egy angol évente 78 levelet ir és kap. Az Egyesült Államokban egy személy átlagos évi postaforgalma 67, Ujzélandban 64, Svájcban 59, Dániában 41, Németországban 39, Hollandiában 32, Belgiumban 28, Svédországban 23. — Magyarországon átlag 18—20 levél az évi forgalom személyenként. A kimutatásban Románia áll a legutolsó helyen, mivel ott Írják a legkevesebb levelet az európai országok között. KITÜNTETTÉK DARAGÓ JÓZSEFET Az amerikai magyar sajtó lelkes egyöntetűséggel emlékezett meg az elmúlt hetekben arról a meleg ünneplésről, melyben a Verhovay Egylet Igazgatósága és központi tisztikara részesítették Daragó Józsefet, egyletük érdemekben gazdag elnökét. Az ünneplésre az adott alkalmat, hogy vezető állásban való egyleti munkálkodásának két évtizedet jelző határkövéhez érkezett el ez az ismert, közéleti férfiú. Mi, (akik szintén a magyar egyleti élet csak nagyon kivételesen rózsákkal övezett utait járjuk) úgy érezzük, nem maradhatunk el azok közül, akik meg tudják látni a munka mögött a munkást is és tudják értékelni annak teljesítményeit. A magyar közéletben annyi a tövis, hogy ha közötte egy-egy rózsa virít is ki néha, nehezen tudja elfelejttetn i a szúrásokat és karcolásokat. Daragó Józsefnek épen úgy el kell viselni ezeket, mint mindenki másnak, aki erre az ösvényre lépett. Négy évenként épen úgy állania kell a konvenciós vesszőfutásokat, mint sors-társainak, kiknek szinte a szeme is fennakad olykor a bakafántoskodások láttán, mikre nem szolgáltak rá. Amivel tehát mi köszöntem kivánjuk őt, az csupán annyi, hogy ezeket felejtse el azért az egyért, amiben most részesítették: kedvét és erejét őrizze meg a további munkához. Mert az aratnivaló sok még a magyar mezőn ... Első munkása érdemeinek elismerése által pedig a Verhovay Egylet becsületet szerzett saját magának mindazok előtt, akiknek van érzékük a munka értékeléséhez. A HARMADIK OSZLOP Sokat hallunk, sokat olvasunk manapság- a "Fifth Column”-ról, az úgynevezett “ötödik oszlop”-ról. Olyan sokat, hogy olykor megfeledkezni látszunk a mi életünk tartó oszlopairól. Arról a háromról, mely nélkül nem volna élet, nem volna intézmény Magyar Amerikában: az Egyház, Egylet és Sajtóról. Kettőt még csak-csak számon tartanak azok, akik mint egyház és egylet-fenntartó elemek magyarságunk egészséges törzsét alkotják, a harmadik azonban mostoha gyermek szokott lenni. Pár évvel ezelőtt országos keretekben ünnepelték jubileumaikat legnagyobb egyesületeink, az idén az egyházi jubileumok idejét éljük. Ezek mellé csak mostanában kezd meglehetős szerénységgel előtérbe kerülni a sajtó. A sajtó, amely mint "harmadik oszlopunk,” szintén joggal tarthatja számon dátumait. Élete és munkája ugyanis, ha tisztességgel dolgozott, épen olyan úttörő, épen olyan verejtékes, épen olyan eredményes volt a múltban s épen olyan nehéz és ködös jövőjű a jelenben, mint az első kettőé. Jól esik megemlékezni róla, hogy Bridgeporton és Det- roitban helyi bizottságok rendezték meg a legrégibb hetilapjaink közül való "Egyetértés” és “Detroiti Újság” több évtizedes munkájának jubiláris ünnepeltetését. Szerkesztőik, Csongrády Kornél és Fodor Gyula, nemcsak lokális vonatkozásokban ismert munkásai a szervezett magyar életnek, de országszerte becsült egyéniségei a ml különös mezőnknek. Az ö ünepi megtisztelésükkel magyarságunk tulajdonképen saját magát tiszteli meg, mert bizonyságát szolgáltatja értékelő képességének. A “Testvériség’ részt kér magának a két jubiláns üdvözléséből s örül annak, ha a romboló "Fifth Column”-ok korszakában töretlen erejű munkában láthatja az építő ‘harmadik oszlop” katonáit, mint a nemzet nélkülözhetetlen napszámosait. MELYIK A LEGGYORSABB NYELV? Amerikai lapokban olvassuk, hogy egy svéd tudós éveken át tanulmányozta a világ különböző nyelveit, hogy megállapítsa, melyik a leggyorsabb. Megfigyelései alapján a következő eredményekre jutott: legjobban hadar a francia, percenként átlag 350 szótagot ejtve ki. Utána a japán következik 310, a német 250, az olasz pedig 230 szótaggal. A világ leglassubb nyelve az egyik polinéziai nyelvjárás, mely mindössze 50 szótagos percenkint.
