Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-07-01 / 7. szám

10 TESTVÉRISÉG WERBÖCZI NYOMDÁSZA Irta: NYÁR! PÁL A magyar kormányzó őse: nagybányai Horthy István erdélyi püspök fedezte fel a leghíresebb magyar könyvnyomtató mestert Gutenberg születése félévezredes fordulójának évében érdekes jubileumhoz érkezett a magyar könyvnyomtatás is. Ebben az esztendőben ünnepel­hetjük ugyanis a 19. század leghíresebb, legtevéke­nyebb magyar könyvnyomtatómesterének, misztó- falusi Kis Miklós születésének 290 esztendős évfor­dulóját. A jubileum alkalmából érdemes egy kissé föleleveniteni ennek a nagytudásu, szorgalmas ma­gyar embernek az életét, aki egyik úttörője volt a ma már világhírű magyar könyvnyomtatásnak. Misztófalusi Kis Miklós a Nagybánya melletti Alsómisztófaluban született 1650-ben. Szülei sze­gény jobbágy emberek voltak, akik igy természete­sen nem tudták gyermeküket tanitani. Ki tudja, talán örökre el is veszett volna a könyvnyomtatás számára, ha az alsómisztófalusi kálvinista lelkész fel nem ismeri a szegény jobbágyfiu ritka képes­ségeit. Alsómisztótfalu akkori lelkésze a kormányzó egyik őse, nagybányai Horthy István, Erdély ké­sőbbi kiváló püspöke volt, akinek jóvoltából a kis jobbágyfiu az országoshirü nagyenyedi kollégium­ba került diáknak. A nagyenyedi diákévek után Kis Miklós Fo- garasra került kálvinista tanítónak. Horthy István, aki közben szintén Fogarasra költözött, továbbra is élénk figyelemmel kisérte pártfogolnának min­den lépését. Az ő közbenjárására figyelt fel a te­hetséges ifjúra Tofeusz Mihály erdélyi kálvinista püspök is. Végre 1680-ban 350 tallérjával a fejedelem kívánságára Amszterdamba utazott, hogy theoló- giai tudását minél szélesebb alapokra helyezze. Ut- ravalóul megbízást- is kapott a fejedelemtől. Kis Miklós örömmel utazott Amszterdamba, ahol egé­szen más életpálya várt rá. Itt ugyanis minden ide­jét a nyomda foglalta le s ezért megfogadva egy­kori tanárának, a hírneves Pápai Páriz Ferencnek tanácsát, abbahagyva theológiai tanulmányait, min­den erejével a könyvnyomtatás tanulmányozásához fogott. A betiiöntés elsajátítása után megtanulta a betűmetszés mesterségét is, amelyet külön mester­től lesett el. Ezért a tudományáért nem kevesebb mint 200 forintot fizetett félévenként mesterének. Az idegenbe szakadt magyar ifjú most már sze­rette volna a bibliát saját betűivel kinyomatni s ezért 2500 aranyat kért Erdélyből. Kis Miklós neve a betüöntés terén egyre el­ismertebb lett Hollandiában. Fényes jövővel útra is kelt s Lengyelországon keresztül Kolozsvárra ér­kezett, hogy átvegye a kolozsvári református kollé­gium nyomdáját. Hollandiából magával hozta a sa­ját költségén és saját betűivel nyomtatott Bibliát, az Ujtestamentumot és a két kiadást ért Zsoltáro­kat, amelyeknek az értéke meghaladta a 40.000 fo­rintot is. Kolozsvárott nagy lelkesedéssel és örömmel várták a tudós könyvnyomtatómestert, aki hama­rosan újra metszette és öntötte a kolozsvári nyom­da betűit. Kis Miklós azonban Kolozsvárott nem­csak könyvnyomtatással és betűmetszéssel foglal­kozott, hanem élénk irodalmi tevékenységet is foly­tatott. Mint a kálvinista egyház hivatalos könyv­nyomtatójának, főleg protestáns imádságos köny­vek, halotti beszédek, zsoltárok és katekizmusok hagyták el a nyomdáját. Ezeken kívül számos ma­gyar- és latinnyelvü tudományos müvet, iskolai tankönyvet is nyomtatott. Nevezetesebb müvei közül megemlitendők Werbőczi István “Hármas-könyvé”-nek egyik négyrétű kiadása, “a Haza fiainak szükségekre és hasznokra, deákul s magyarul kinyomtatva”, to­vábbá Haller János: “Hármas Istóriá”-ja, szintén négyrétben és egy tizenkétrétü “Arithmetika” me- nyői Tolvaj Ferenctől. Ennek az utóbbinak különö­sen szép volt a kiállítása. Kis Miklós több müvét nyomatta ki egykori tanárának, Pápai Páriz Fe­rencnek is. Ezek közül különösen “Az emberi test nyavalyáinak okairól, fészkeiről” és az “Idvessé- ges és szükséges elmélkedés arról, mikép kellessék keresztyén embernek élni” cimü müvek voltak az ismertebbek. Hiába alkotott azonban maradandókat, hiába hozott áldozatokat, Kis Miklós munkásságát még­sem kisérte általános elismerés Erdélyben. Önérze­tes fellépése, a Biblia helyesírásán tett kisebb-na- gyobb javításai miatt sok éles összeütközésbe ke­rült az egyházzal. Különösen az “Apologia Bibli- orum” és “Maga személyének Mentsége” cimü müvei keltettek felháborodást ellene. Az utóbbi müvét kénytelen is volt Enyeden nyilvánosan visz- szavonni és megsemmisíteni. Misztófalusi Kis Miklós ettől kezdve vissza­vonult életet élt. Megtörtén irta “az igazgatásnak változásával bejött sok húzás-vonás”. Ereje egyre gyengült s nemsokára, mint az irodalom mártírja, 1702-ben Kolozsvárott elhunyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom