Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 11 A NEM-POLGÁROK REGISZTRÁLÁSI TÖRVÉNYE Senki sem kételkedett benne, hogy azt az idegen-regisztrálási törvényt, amelyet a kongresz- szus röviddel ezelőtt hozott, Roosevelt elnök alá fogja irni. Bizonyos azonban az, hogy a kongresz- szus ezt a törvényt nem szívesen hozta, amint az elnök is nehéz szívvel irta alá. Az a hagyományosan türelmes és barátságos szellem, amelyet az amerikai nemzet zöme az idegenekkel szemben állandóan tanúsított, talán sohasem eredményezett volna ilyen törvényt, ha a világesemények ki nem kényszerítik. Amikor az aláírás megtörtént és a törvény életbe lépett, Roosevelt elnök maga volt az, aki a rendes szokás ellenére, külön nyilatkozatot tett a törvényről. Kijelentette ebben a nyilatkozatban, hogy a törvény nemcsak az országot akarja megvédeni, hanem a hűséges nem-polgár idegeneket is. Ez az ország tudja az, hogy az itt élő idegen származású emberek túlnyomó része lélekben és valóságban hűséges az Egyesült Államokhoz. Mivel azonban kétségkívül vannak hütelen idegenek is, aminthogy akadhatnak hűtlen polgárok is, azért van szükség erre a törvényre. Emberi szempontból nézve természetes, hogy a törvénynek nincs mit örülni. S ha egyeseknek rosszul esik, hogy az Egyesült Államok ilyen törvényt hozott, azok főképen azért éreznek igy, mert a törvény a kötelező ujjlenyomat vételt is előírja. Mit értett az elnök az alatt, amikor azt mondotta, hogy a törvény a hűséges nem-polgárok védelmét szolgálja? Azt, hogy ha a rendkívüli idők ilyen törvényt követelnek, azt csakis országos, kongresszus által hozott és az Unió minden államára nézve egyformán kötelező törvénnyel lehet megoldani. Ha ugyanis ilyen országos törvény nem lenne, nagyon valószinü, hogy az egyes államok, sőt egyes megyék vagy városok külön hoznának ilyen törvényeket. És bizonyos az is, hogy ezek az állami törvények vagy helyi intézkedések sokkal szigorúbbak lennének, mint a már meglevő országos törvény és sok esetben esetleg magukon hordanák a türelmetlenség és idegenüldözés jellemvonásait. Példákért nem kell messzire mennünk. Csak tavaly történt, hogy Pennsylvania, ez a nagy ipari állam, amelynek területén talán a legtöbb bevándorolt él, ilyen törvényt hozott, azzal a külömbség- gel, hogy az sokkal több kellemetlenséget okozott volna a nem-polgároknak. A törvényt az utolsó percben megsemmisítette az állami legfelső bíróság, de ez nem akadályozta meg a Pennsylvánia államban levő McKeesport városát, igen sok magyar testvérünk lakóhelyét, hogy külön városi rendszabályokat ne hozzon az ott élő nem polgárokat illetőleg. Ha országos törvény hijján az ilyen intézkedés az egyes államokra maradna, ez a tény igen sok sajnálatos túlkapást eredményezne. Az országos törvény ezektől a helyi kellemetlenségektől menti meg a nem-polgárokat. Az a tény, hogy lesz egy hely, ahol minden nem-polgár személyazonosságát pontosan meg tudják állapítani, sokaknak más tekintetben is előnyére lesz. Eljön az idő, amikor ezekből a regisztrált nem-polgárokból polgárok lesznek. Milyen köny- nyebbség lesz egyszerűen rámutatni a már hivatalosan őrzött adatokra! Mindnyájan tudjuk, hogy közülünk akárhánynak milyen kálváriákat kellett végigjárni a polgárosodás előkészítése, útlevél, stb. megszerzése ügyében. Akik nem emlékeztek egyes fontos adatokra, akiknek okmányai elkallódtak, vagy akik akaratlanul is téves adatokat szolgáltattak be, milyen áldásnak tartanák, ha annak idején, amikor az Egyesült Államokba jöttek, ilyen minden kétséget kizáró módon szedték volna össze a rájuk vonatkozó adatokat! És az ujjlenyomatok vétele? Nagy kár, hogy a közvélemény ezt az eljárást teljesen a bűnözők ellenőrzésével azonosítja, holott ezek csak egy kis töredékét alkotják azoknak, akikre a személyazonosság megállapításának ezt a legtökéletesebb módszerét alkalmazzák. Amint Solicitor General Francis Biddle rádióbeszédében hangoztatta, amikor a világháborúban katonai szolgálatra bevonult, az 5 ujjlenyomatait is levették épen úgy, mint minden más katonáét. Senki sem tartotta az eljárást megalázónak. Az amerikai magyarok mind ismerik az amerikai postatakarékpénztár intézményét. Minden egyes magyarról, aki pénzbetétet nyitott a postánál, ujjlenyomatot vettek, anélkül, hogy az eljárást bárki megszégyenítőnek tartotta volna. Washingtonban sok millió ujjlenyomatot őriznek, amelyeknek jó részét előkelő állásban levő emberek önként szolgáltatták be azzal a gondolattal, hogy bármi történnék velük, személyazonosságukat igazolhassák. Eljöhet az idő, amikor az ország minden egyes lakosát törvény fogja kötelezni ujjlenyomatának leadására, mint ahogy a himlőoltás kötelező. Akkor nem lesznek esetek, amikor egyes emlékező-tehet- ségüket elvesztett és elkóborolt emberekről nem tudják megállapítani, hogy kicsoda? Roosevelt elnök mellett az ország egyik legmagasabb állású közhivatalnoka, Solicitor General Francis Biddle rádióbeszédben ismertette a törvény lényegét. A törvény végrehajtása az ö hivatalára van bizva, az igazsgügyminisztériummal kapcsolatban. A Solicitor General, az elnökhöz hasonlóan, teljes elismeréssel nyilatkozik a bevándoroltak hűségéről. Hangoztatja, hogy a törvényt nem az üldözés szelleme sugalta, hanem a világhelyzet folytán előállott szükség s annak végrehajtását a lehető
