Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 5 ARCCAL A JÖVENDŐNEK! A régi rómaiak egyik érdekes szokása volt, hogy amikor egy gyermek megszületett, arccal az ég felé fordították. Jelképes kifejezése volt ez a szülök ama vágyának, hogy gyermeküket a látható világon felülemelkedő csillagok vezessék a földi életben is. Ez az olyan sok mélyebb értelmű alkalmazásra alkalmas ősi szokás jut eszembe, amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület ama törekvésére gondolok, amely szerint ebben az esztendőben, melyet “Gyermekeink Esztendejé”-nek nyilvánított, mentül több gyermeket igyekszik felvenni évről-évre sokasodó tagjai sorába. Az amerikai magyarság ma olyan időket él, hogy ma minden amerikai magyar gyermeket már megszületése pillanatában arccal az amerikai magyar jövendő felé kell fordítani. Ha amerikai magyar jövendőt akarunk, akkor azt minden kétséget kizáróan gyermekeinkben kell keresnünk és gyermekeinken keresztül építenünk. Ha ezt elmulasztjuk, a múltúnk is el fog veszni. Ha megtartásra méltó magyar intézményeinket gyermekeink tartalék hadával meg nem tömjük, akkor intézményeink sirja is ásódik minden egyes idősebb amerikai magyar sírjának az ásásakor! Együtt fog temetődni az amerikai magyar múlt, jelen és jövendő! Az amerikai magyar élet vezetőire és belátó idősebb tagjaira azért életmentő jellegű kötelesség háramlik. A vezetőkre az, hogy minden elképzelhető eszközzel és alkalommal hirdessék gyermekeink intézményeinkbe csoportosításának a szükségességét. A belátó amerikai magyarokra pedig az, hogy vezetőik szorgalmazását megszívleljék és a felhívásoknak engedelmeskedjenek. Én az Egyesület kiterjedt tagságának a bizalmából e testület Vezértestületének egyik tagja vagyok. 17 évi nehéz közéleti munkálkodás után ért ez a megtiszteltetés. A Krisztusban gyökerezett férfiasság teljes becsületességével állottam oda amerikai magyar életünknek e hivatali szervbe tartozó vezérfiai közé. Igaz szándékomat igaz esküvel is meg kell pecsételnem. így nem csak szívben érzem, de esküvel is vállaltam az amerikai magyarság igaz javának igaz szolgálatát. Ennek a szolgálatomnak egyik részét teljesítem, amikor én is odaállok azok közé, akik múltúnk megmentése és jövendőnk biztosítása érdekében gyermekeink magyar intézményeinkbe csoportosításának a szükségességét hirdetik. Hirdetem én is. Minden alkalommal, ezer változatban, egyházi és más vonatkozásban. Hirdetem Református Egyesületi vonatkozásban is. Ez a biztosítási és testvériességi alakulat az amerikai magyarság egyik erőssége s az evangéIrtci: Dr. Vincze Károly liumi magyar református hit egyik legszebb virága az egész földkerekségén. Kikezdhetetlen erős vára az egy szívvel két hazát szeretni tudásnak, a keresztyén élet- és világnézetnek, istenhitből táplálkozó felebaráti szeretetnek és tisztességnek, Kossuth nagy nevének erejével megszerzett működési szabadsága révén egyik darabja az amerikai magyar történelemnek. Megtartásra méltó amerikai magyar intézmény, szülék által épített természetes otthon gyermekeinknek. Felsorolhatatlan jótékonysági! kéz az itt hazát talált magyarok egyéni és közösségi életének. Tiszteletet és hálát gerjesztő alkotása az első nemzedéknek. Olyan hely, ahova minden szüle büszkeséggel vezetheti be gyermekét. Szükség esetén gondozó apai, anyai szivet is biztosit számára, amikor ezt teszi. Magyarok! Testvérek! Szívleljétek meg Egyesületünknek gyermekeiteket tagjai közé hivó szavát. Az által is szerezzétek meg magatoknak azt a jó lelkiismeretet adó tudatot, hogy ti is tettetek valamit, még pedig a legszebbet és legokosabbat, amerikai magyar életünk holnapjáért s azzal együtt gyermekeitekért. Egyesületünk kapuja a születés pillanatától a a 60-ik év betöltéséig minden orvosilag megfelelő ember számára nyitva áll, még pedig bármely biztosítási alakulattal összehasonlítva valóban kedvezőknek mondható anyagi feltételek mellett. Igazunk hirdetése közben soha senkit nem bántunk, de se igazunkat elhallgatni nem akarjuk, se összehasonlításoktól nem félünk. A Szentirás ezt mondja: “Minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunknak nevében járunk örökkön örökké.” (Mikeás 4:5.) Minden nép hűséges és ragaszkodó ahhoz ami az övé, ami neki kedves. Ragaszkodjunk tehát mi is ahhoz, ami a miénk és ami nekünk méltán kedves : Az Amerikai Magyar Református Egyesülethez. Akik már feléje fordították gyermekeik orcáját, azok jólesően érezzék meg, hogy valami szép és okos dolgot cselekedtek és csepegtessék gyermekeik leikébe az Egyesületi tagság nagyrabecsülését. Mutassák meg nekik az Egyesület angyalos kötvényét és kössék lelkűkre az ahhoz való ragaszkodást. Akik pedig élő kövek gyanánt még nem építették bele gyermekeiket az amerikai magyar életnek ebbe a kipróbált erősségébe, azok keressék meg annak a módját, hogy ezt megtehessék. Amerikai magyarságunk idősebb nemzedéke kegyelmi időt él. A kegyelmes Ur még időt adott neki arra, hogy múltját a jövő építésével megmentse és nemzedékekre biztosítsa. És így jelenét is megszépítse.
