Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-06-01 / 6. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA-^o»2S8»o^ l’uMislieő Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente [=1 Társszerkesztők—Associate Editors; EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage, Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XVIII. OUR CHILDREN’S YEAR JUNE, 1940 A GYERMEKED Irta: Dr. Horváth Richárd Ott él melletted és azt hiszed, hogy ismered. Hiszen az a környezet veszi körül, amit megteremtettél magad körül, a lelked és a szived legszebb álmaiból. Belőled sugárzott ki szin és élet itt mindenbe, minden téged visszhangoz, mindenfelől magadat kapod vissza. Bizonyosan nagyobb, szebb otthont terveztél, de ember vagy, teljesen úgy sem sikerülhetett. És igy is milyen szép! Milyen mélység bújik meg minden darabja mögött a lakásodnak. Ki tudná azt leírni? Látni a tervezgetéseket, a szomorúságokat, a lemondásokat, a diadalokat a mindennapon, az apró boldogságokat és örömöket, a könnyeket, akkor, amikor mégis sikerült. Talán egészen egyszerű, de mégis a legtöbb és legszebb neked, hiszen az életed szentelte meg. Azután benneélnek mindenben a szavak is. A szavak, amiket elgügyögtél a bölcsőjénél. Vagy amikor egyedül voltál vele és szivedben felujjongott az anyai érzés, az apai boldogság. Mikor a fáradalmak, gondok és küzdelmek között mégis csak ő jelentette a valamit. Azt a bizonyos célt és értelmet az életedben. Azt, hogy nem mégy el innen nyomtalanul, hogy valami marad utánad, hogy lesz támasza és vigasza öreg napjaidnak. Itt élnek azok a mesék, amiket neki elmondtál és beloptad velük a szépséget a magad szivébe is. Egyszerre neked is aranylottak a percek és kibújtál a szürkeségből abba a másik világba, ahol a vágyad folyton él úgyis és amit mindig remél titkon egy kicsit. Itt élnek azok az emlékek, azok a percek, amikor örömed volt az első szava, a karácsonyesték, a szünidők, az ünnepek, az ajándékozások, nemcsak kint, de bent, a lelkek mélyén is. S valahogy megmaradt benned igy ő, a gyermeked. Hozzászoktattad magadat, hogy ő ilyen és ilyen is lesz mindig. Hogy ő az, akinek elképzelted, hogy ő olyan, amilyennek szeretnéd, hogy belőle az lesz, ami a te vágyad és álmod, hogy ő mindig veled lesz, hogy ö voltaképpen nem is más és nem is lehet más, mint a saját visszaálmodott gyermekséged, mint te magad, teljesen azonos gondolkodásmóddal és teljesen azonos érzésvilággal. Őt is az érdekli csak, ami téged, őt is az mozgatja csak meg, ami téged, ő is annak örül csak, aminek te és ő is osztozik minden bajodban és küzdésedben. És úgy fáj, ha egyszer, apró tapasztalatok sora után talán, vagy talán hirtelen és váratlanul, egy döbbenetes, csendes pillanatban rájössz, hogy ő mégsem egészen az, ami te voltál, amit te gondolsz róla el, aminek szeretnéd, ha lenne. Amikor elkezd árulkodni rá egy-egy véletlenül elkapott tekintete. Amikor megriaszt egy-egy fésületlen szava. Amikor megüt egy-egy vágya. Amikor elkeserit egy-egy cselekedete, egy-egy gorombasága, engedetlensége, nyakassága, elrémit egy- egy hazugsága, megijeszt az esetlensége, az érdeklődése és idegenül mered rád egész gondolatvilága. Vájjon tudsz-e te ilyenkor mindig okos és bölcs lenni, mindig higgadt és nyugodt, mindig igazságos, de jóságos is, mindig kemény, határozott, de megértő és szerető is? Nem állasz-e elé, nem próbálod-e meg napnap után fejéhez vágni, hogy elveszett, hogy csirkefogó, hogy jövőtlen, hogy vége mindennek, mert — nem mondod ki, de érzed és ezért teszed — mert nem olyan, mint te? De tudod-e te pontosan, hogy milyen voltál az ő korában és nem kevered-e hozzá a mostani-magadat nagyon az akkorihoz? Vagy, ha nagyon pontosan véled ismerni akkori-magadat, vájjon igazol-e téged egy élet küzdelme és szenvedése? Nem kellett-e neked is sok mindent, talán mindent felül vizsgálnod azokból, amik után elindultál, avagy nem kellene-e még most is magadban és magad körül azt tenned? Azt mondod, hogy szürke az ő gondolatvilága, túlságosan a technika érdekli, nem figyelmes, a
