Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 25/1-4. (Budapest, 1902)
A HARASZTOK ÉS MOHOK AZ ALFÖLDÖN STB. gyünk elfogadni azt, hogy ezek a növények sziklához (kőhöz) úgyszólván kötve vannak s más talajon, mint kő- vagy sziklatalajon nem nőhetnek. Hogy mi az oka annak, hogy ezek a növények sziklára szorulnak, azt az ökologiai sajátságaik ismerete nélkül bajos megállapítani. Valószínű, hogy a sziklalakó harasztok a hogy az említett fajokat nevezhetjük erősen átmelegedő talajt kívánnak meg. A szikla vagy kő más, porózus, omlós, málladékkőzettel szemben kitűnő hővezető. Az a nagymennyiségű hő, melyet a szikla felvesz, a sziklalakó harasztoknak bizonyára elsőrendű létfeltétele. Az egész Alföldön mindenütt csak málladékkőzetek vannak, hol agyag, hol televényföld. majd lősz s különösen sok homok. Azért hiába keresnők rajta a sziklalakó fajokat. Physiologiai és ökologiai szempontból érdekes kísérlet volna megállapítani azt, hogy az említett sziklalakó harasztok mekkorra hőmennyiséget kívánnak meg. A kitűnő hővezetőül szolgáló substratumon kívül még más tényezők is működhetnek közre, melyek az illető harasztokat épen a sziklához kötik. Az említett harasztok nem a sziklák csupasz falain gyökereznek meg, hanem a repedésekben, a hol a szél összeliordta meg más úton-módon felszaporodó por- és humuszkeverék gyülemlik össze. Ez a fekete, humuszban bővelkedő, aránylag száraz és úgylátszik, minden savtól ment talaj az illető fajoknak második fontos létfeltétele, a melyet az Alföldön szintén egy vidék sem nyújt. Az említett fajokhoz hasonlóan a Ceterach officina rum WILLD. meg a Scolopendriuin vulgare SM. is jellemző sziklalakó növények. Ez a két faj azonban nemcsak hogy az Alföldön nem terem, de még az alföldszéli hegyeken sem fordul elő, a minek ismeretes oka az, hogy más klimát kívánnak meg. 2. Az Alföld legnevezetesebb páfránya a Pteridium aquill num. Az Alföld összes nagyobb homokvidékein előfordul, néhol tömegesen. Ellenben az alföldszéli alacsony hegyeken alig találjuk. Az alföldszéli hegyeken túl, bent a hegyek között, különösen a bükkövben ismét nagy mennyiségben található. Ebből az következik, hogy a Pteridium aquilinum előfordulását itt Közép- és Dél-Magyarországon semmiféle klimatológiai tényező nem szabályozza. Kérdés, miért nem fordul elő az alföldszéli hegyeken? Ha a növény termetét különösen a földalatti részeit tartjuk szem előtt és figyelembe veszszük azt, hogy az alföldszéli hegyeket túlnyomóan sziklásköves, száraz és igen sekély talaj borítja, el kell ismernünk, hogy abban a Weridium aquilinumnak 1 méternél mélyebbre terjedő rhizomája nem bír meggyökerezni. Hogy mi könnyíti meg a Pterklium aquilinwnnak az Alföld mély, alsó rétegeiben soha ki nem száradó homoktalajában való megélhetését és hogy mi engedi meg az alföldszéli, általán száraz, sekély talajú hegyeken való sporadikus felléptét, azt már «A Nyírség növényeiről >> czímü czikkemben is érintettem. Ha a Pteridium aquitinumra, vonatkozó-
