Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 25/1-4. (Budapest, 1902)

DI BERNÁTSKY J. lag a klima befolyását hozzuk szóba, akkor arra az eredményre jutunk, hogy ez a növény egész Közép- és Dél-Magyarországon előfordul (a hol megfelelő talajviszonyok kínálkoznak); de a délibb vidékeken elváltozik, úgy hogy ottán már nem a typikus faj fordul elő, hanem a var. lanuginosum. Épen ez a fajváltozat bizonyítja legjobban, hogy bizonyos szélességi fok alatt az Alföld meg a környező hegyvidék klímája között — növényökologiai szempontból csekélyebb az eltérés, mint egyenlő tengerfölötti magasság mellett különböző szélességi fok alatt. A Pteridium aquilinum var. lanuginosum a délvidéken, az Alföldön is, de a hegységekben is honos ; ellenben északibb vidéken közönségesen a typikus faj fordul elő, még pedig nemcsak a hegységen, hanem az Alföldön is. 3. Az Aspidiurn Thelypteris, Salvinia natans, Marsüia quadrifolia, meg Ricciu olyan talajhoz vannak kötve, mely vízben bővelkedik. Lápon, mocsáros helyen, lapos vidéken keresztül folyó vízben, patakban, forrás mellett tenyésznek. Azokon a kis alföldszéli hegyeken nincsen állandóan folyó patak; ott sem tó, sem láp, sem széjjeláradó forrásvíz. Azért nem is teremhetnek rajtuk olyan vizi, lápi vagy mocsárnövények, mint az említett fajok. Az Alföldön annál több az álló víz, a folyók lassú fólyásuak s mindenütt akadnak kisebb-nagyobb lapok, tavak, mocsarak. 4. Az Equisetum ramosissimum, mint előfordulási körülményeiből kitűnik, homoktalajt kiván meg. Tehát az Alföldön, melyen óriási homokterületek vannak, nagy mértékben elszaporodhatik, ellenben a többnyire keménytalajú alföldszéli hegyeken nehezebben üthet tanyát. 5. Az Aspidiurn Filix mas és az Aspidiurn spinulosum a lomberdők lakói. Az Alföldön vannak erdők, de azok a harasztok létfeltételeinek nem igen felelnek meg. Az Alföldön ugyanis nagyjából kétféle erdőt különböztethetünk meg: vannak homoktalajos erdők, és áradásoknak kitett agyagtalajú erdők. Az áradásoknak kitett erdők aljnövényzete nem lehet gazdag; az áradások sok mesopliyta dudva, egyebek között a harasztokat is elpusztítják. A homoktalajú erdőkben meg azért keresünk hiába harasztot, mert a mi lomberdeinkben termő harasztok a homoktalajt kerülik — az egy Pteridium aquilinum kivételével. Mindehhez hozzájárul az, hogy az alföldi erdők nagyon ritkulnak a kultura haladásával és sok helyen a hajdani tölgyesek helyét ákáczosok foglalják el. Hogy azonban az alföldszéli hegységek erdeiben gyakoribb páfrányok az Alföldön is kifejlődhetnek, ha csak kellő talajra és beárnyékolásra találnak, a hol bántatlanul nőhetnek, azt épen egynémely ritka lelet bizonyítja. 6. A Marchantia polymorpha, mely majdnem minden alföldszéli hegyoldalon terem, az Alföldön csak nagy kivételesen található. Ha Verseczen az Alföld szélén lankásan emelkedő kápolnahegyen csak 20—30 méter magasságba jutunk, már lehet hogy Marchantia polymorpha akad sze-