Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

ADATOK A MARC GR AVI ACE AK ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 45 éppen nagy mértékű, karjai sokszor tág üreggel torkolnak a centralis testbe és ez az oka annak, hogy az egész mechanikai elem szabása még a rész­letekben is nagy szabálytalanságot mutat (Tab. IY, fig. 13). A Ruyschia astrosclere'idjeinek középponti teste tisztán egy brachy­sclereídre, vagyis egy kősejtre vezethető vissza, a melynek határozott kör­vonala a mikroskop tubusának mélyebb beállításánál, vagy akkor, ha a metszet a + vertikálisán álló karokat a középtestről eltávolította (Tab. V, fig. 21 XX-el jelölt helyeken) — világosan látható, a sejtfalak rétegzett­ségével és egyszerű gödörkéivel egyetemben. Az egész idioblast falvasta­godása felette nagy mértékű, elannyira, hogy a karok lumenje csaknem eltűnik. Elágazásának a módja különben a lehető legváltozatosabb s a Tab. A', fig. 21 alatt közölt ábra ezen astrosklereideknek csakis egy egy­szerűbb fajtáját tünteti fel, a hol is a karok villás elágazása és ez a gyakori jelenség, elmaradt. Xylopliilin (phloroglucin + sósav) reactiora intensiv rózsaszínre festődnek; ez annak a jele, hogy a Marcgraviaceae astrosclerenljei jelentékenyen elfásodtak. Kaphidok szórványosan fordulnak elő az assimilationalis rendszer­ben és az előbbiek példája szerint — a mennyiben a palissadrétegben fej­lődtek ki — a palissadsejtek hossztengelyének irányában helyezkednek el. Az astrosclere'ídek szerkezetbeli sajátosságán kívül a Buyschia-vsi nézve nagyon jellemző az átszellőztető rendszer kiképződése. A felső bőr­szövetben egyáltalában nem, az alsó bőrszövetben ellenben sűrűn fordul­nak elő a légzőnvilások, a melyeknek a levél síklapján való elhelyezkedése, valamint a zárósejtek szerkezete is alighanem generikus bélyegét teszi a Ruyschia-nak. A felületi áttekintésnél ugyanis azt tapasztaltam, hogy a meglehető­sen vastag cuticulával borított s egyenesfalú sejtekből alakult alsó bőr­szöveten az oválisán nyúlt, két végükön lekerekített légzőnvilások hossz­tengelyükkel következetesen egv irányt követnek, a mely a levél főerével megegyezik, úgy, hogy a levél valamely másodlagos erének megfelelő rész­letéből készített keresztmetszet — a zárósejteket keresztben nem metsz­vén — megfelelő képet nem is nyújt. A mennyire a rendelkezésemre álló, mindenesetre csekély s a pontosabb vizsgálatra kevésbbé alkalmas her­bariumi anyag engedte, — még a következőket sikerült a zárósejtek cha­rakterére nézve megállapítanom. A zárósejtek k. m.-i képén első sorban szembeötlők az átszellőztető rendszernek ama, mondhatnám hatalmasan kifejlődött cuticularis léczei, a melyek a typusosan jelentkező eisodialis nyilast szűkség esetében — úgy lehet hermetice is elzárják. Ezek a Marcgravia umbcllala-niü módjára alakulnak (Tab. IV, fig. 12c), a Huyschia-ni\] • vízszintes vonal irányában zárulnak (Tab. III, fig. 1 lc);

Next

/
Oldalképek
Tartalom