Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

46 RICHTER ALADÁR az egész apparátus még az utóbbi esetben is az epidermalis sejtsor sejtjeivel egy színtájon áll. E cuticularis léczek a Ruyschia légzőnvilásait —felülről nézvén — szokatlanul széles, erősen fénytörő s ovális gyűrűként övezik, a melynek szélessége köröskörül charakteristikusan egy és ugyanaz. A zárósejtek hypobasalis részének sejtfalvastagodása itt sem marad el, sőt jelentékenynek mondható, elannyira, hogy a zárósejtek lumenje aránylagosan is kicsinek mondható (Tab. III. fig. Hl); SL Marcgravia timbellata-nál látható s a belső légudvar felé eső cuticularis nyúlványkák (Tab. IV, fig. 12/) képzése azonban a Ruyschia-nsl elmarad, úgy, hogy opisthialis nyílásról itt szó sincs és e tekintetben a M. umbellata plagiotrop hajtása levelének a zárósejtjeit (Tab. II. fig. 4-s) utánozza. * Vizsgálataimnak imént előadott részleteiből a végeredményt a következő pontokba foglalhatom össze: 1. A Marcgravia heterophylliája kifejezést nyer anatómiai szerkezetében is: mert úgy a substratumhoz tapadt, az esetek túlnyomó számában tehát a meddőn maradó plagiotrop hajtás assimilationalis rendszere, valamint a szabadon vegetáló orthotrop, vagyis a termő ág levelei egymástól lényegesen eltérő anatómiai szerkezetet tüntetnek fel. Physiologiai magyarázata sem ütközik nagyobb nehézségbe. Az epiphyt növény plagiotrop ágai természetszerűleg árnyas helyeken keresik támasztékukat, hol a légkör — megfelelő páratartalommal — életét a legkevésbbé sem veszélyezteti: ez az okozója annak is, hogy külön hypodermalis víztartó szövet képzésére sem szorul, e fajta szerepre a substratumhoz tapadt levél epidermise is vállalkozhatik, a melynek «védő» hivatása is másodlagos, mert a természettől kínálkozó támasz (valamely fatörzs vagy sziklafal) még a mechanikai elemek kifejlődését is feleslegessé teszi az assimilationalis rendszerben. Az orthotrop, vagyis a virágzó ág ellenben eltérő életviszonyainak megfelelőleg alakul. A szabad levegőre törekvő ágak folytonos támasz nélkül bőrnemű leveleket fejlesztenek, a melyeknek cuticulája meglehetősen vastag s a legtöbbször hvpodermatikus víztartó szövettel van ellátva. Az assimilationalis rendszer mechanikai elemeiről sokszor — mondhatnám pazarul gondoskodott a természet és tekintve a leveleknek aránylagosari is kisebb dimmensióval biró lemezét, az «anyag megtakarításának elvét» megvalósítva — legalább ebben az esetben — éppen nem látjuk. Az assimilationalis rendszer ezen idioblastjainak, ú. n. astrosclere'ideknek a hivatása első sorban az, hogy «feszítő pillérek »-ként a két bőrszövet között a,mesophyll kellő dimmensióját biztosítsa; miután arra,