Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

u RICHTER ALADÁR a Marcgraviaceák egynémely faján előforduló oly képletek, a melyek részletesen, physiologiai functiójukra nézve csakis élő példányokon vizsgálhatók meg pontosan és eredményesebben. Ruyschia clusiaefolia JACQU. A bőrnemű levelek vastag cuticulával borított felső bőrszövete a k. m.-i képen a Marcgravia umbellata Tab. Y, fig. 1 7e-ve emlékeztet, hypodermalis víztartó szövetet azonban nem képez; e helyett az epidermis alatt egyes, feltűnően tág üregű, a k. m.-ben ovális kerekded sejtek lépnek fel, a melyek a palissadrétegbe gyakran mélyen benyomulnak és a melyek nem egyebek, mint a EADLKOFER által először constatált ú. n. elnyálkásodott sejtek (epidermis mucigera). Ha a levéllemez apró töredékeit lehetőleg óvatosan tus-oldattal kezeljük, azon módon azt látjuk, hogy a nyálkás sejtek nyálkatartalma élénken kiáramlik a levéltöredékek peremén, a nélkül azonban, hogy az ilyen esetekben megszokott nválkagömbök keletkeznének* ; a nyálkatartalom a tusoldat anyagával csakhamar egyesül. Az elnyálkásodott sejtek már az epidermis felületi áttekintésénél is feltűnnek, mint szórványosan előforduló, homályosan fehér s kerekded foltok, a melyek a bőrszövet egyenesfalú s isodiametrikus sejtjei alatt lappanganak. A részben rőtbarna sejttartalommal telt assimilationalis rendszer palissadrétege egy sejtsorból áll s a Marcgravia palissadjától annyiban eltérő alkotású, hogy a sejtek kifejezetten cylindrikusak, hosszúsági átmérőjükhöz képest keskenyek és a feltűnően laza szivacsparencliymával szemben compact réteget képeznek. Mindazonáltal az assimilationalis rendszernek mintegy kétharmadát a szivacsparenchyma teszi ki és lehet, hogy a palissad nevezett alaki tulajdonságán kívül még az is hozzájárul a szivacsparenchyma lazaságának az ellensúlyozásához, hogy az astrosclereidek sűrűn fordulnak elő egymás mellett, falaik pedig erősen megvastagodottak. A Ruyschia astrosclere'idjei a szerkezet egynémely részletére nézve eltérők a Marcgravia astrosclereidjeinek általános szabásától és ez az eltérés úgy lehet generikus jelentőségű a Ruyschia-ra nézve. A Marcgravia. astrosclere'idjei ugyanis rendkívül tág középponti lumennel bírnak és ahhoz képest az egész idioblast falvastagodása nem * Dr. ALADÁR RICHTER, Ueber die Blattstructur der Gattung Gecropia insbesondere einiger bisher unbekannter Imbauba-Bäume des tropischen Amerika. — «Bibliotheca Botanica.» Heft 43. Herausgegeben von Prof. Dr. CHR. LUERSSEN und Prof. Dr. B. FRANK. Stuttgart, 1898. — Taf. VI, Fig. 4, Taf. VIII, Fig. 19.