Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)
1. szám
ADATOK A MARC GR AVI ACE A K ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 39 minota légzőnyilásaival érintkező melléksejtek a zárósejteket mintegy- alátámasztják (Tab. II, fig. 4, 1—3, illetőleg Tab. III, fig. 7, t—3) és ez alighanem a Marcgravia coriacea-nál sincs máskép. A bőrszövet külön trichomképleteket nem képez s csakis az epiderjnalis sejtek púposodnak ki gyenge papillákká, de oly csekély mértékben, hogy ez által a légzőnvilások vízszintes helyzete korántsem szenved feltűnőbb változást (Tab. II, fig. Se, 4e). A felső bőrszövet alatt közvetlenül az assimiláló szövet, vagyis a palissad képez egy sejtsorból álló s meglehetősen laza összefüggésű réteget (Tab. 11, fig. op). A palissad-sejtek nagy szélességi átmérőjükhöz képest rövidek, vaskosak, alakjuk meglehetősen változékony. Az általában kerekded chloroplastok 7*5— 1(H) u között ingadoznak s számos, de apró keményítő-szemecskét zárnak magukba. Arra pedig, hogy a palissadsejtek oly vastagfalúak volnának s sejtekként differentiálódva olv eltérő alakú chloroplastokat tartalmaznának, amint azt a M. coriacea-ra nézve H. 0. JUEL id. müvének 24. ábrája mutatja, az általam megvizsgált Marcgraviaceá-k egyike sem nyújt példát; ez a körülmény a II. tábl. 3. ábrájából is eléggé kitűnik. A chloroplastok rendszerint fali fekvésűek és a sejteknek (látszólag) belső területére rajzolt chloroplastok voltaképen a palissadsejteknek ezúttal a papír síkjával egybeeső falrészleteihez simulnak eléggé nagy számmal. A mesophyllnak e tájékán a chloroplastok viszonylagosan még a legnagyobbak; kisebbekké lesznek a transpiráló szivacsparenchymában s ugyanily arányban fogynak számra nézve is az alsó bőrszövet felé és ez annak a jele. hogy — jólehet a mesophyll mintegy háromnegyed részét a szivaesparenchymának meglehetősen tömött rétege tölti ki — a szabadon álló, sötétzöld s bőrnemü levelekhez képest itt fokozottabb élénkségű assimilatióról szó nem lehet. A mesophyll szórványosan raphidokat is tartalmaz; a raphidok elhelyezkedésükre nézve gyakran a palissadsejtek hossztengelyéhez alkalmazkodnak, vízszintes fekvésűek azonban a szivacsparenchymában ; természetesen az esetek túlnyomó számát értem ez alatt. Feltűnő az alább ismertetendő astrosclereidek hiánya. A substratumhoz simuló levelek az astrosclereidek közreműködését részben már az oknál fogva is mellőzhetik, mert támasztékuk rendszerint valamely fatörzs, vagy sziklafal. II. Az orthotrop hajtás sötétzöld s bőrnemű, tehát a szabadon álló levelek (Tab. II, fig. 2) nemcsak morphologiai, de anatómiai szempontból is több tekintetben különböznek a substratumboz tapadt húsos levelektől."" * Ugyanezt mondja GOEBEL is (Orgánogr. der Pflanzen, I. Theil, 1898; pag. 138. Adnot. suli. ál.
