Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)
1. szám
36 RICHTER ALADÁR A bőrszövet sejtjei ugyan itt is egyenes falúak, polygonalisak (Tab. Ill, fig. 6), de úgy a levél színén, mint a fonákán a sejtek egy síkvonal mentén helyezkednek el és főleg a felső bőrszövet az, a mely typikus víztartó szövettel van ellátva ; ez, valamint a raphidok előfordulása a M. coriaceanak H. 0. JUEL adta 22. ábrájára emlékeztet bennünket fTab. Y, fig. 17, h, p). Az alsó bőrszövetnek csak helylyel-közzel vannak subepidermalis víztartó sejtjei, mivelhogy a szivacs-parenchymának chloroplastokban gazdag sejtjei igen gyakran az alsó bőrszövetet érintik. A víztartó szövet (Tab. Y, fig. 14, h) sejtjei a k. m.-ben egy sejtsort alkotnak, a sejtek tágasságára nézve pedig a bőrszövettel azonos; a typikus vékonyságú s sűrűn perforált radialis falak előmozdítják a víznek könnyű átáramlását. A sejtfalak collabescentiáját korántsem akadályozza meg valamely falvastagodás, pl. abban az esetben, ha a fokozott transpiratio következtében a levél sok vizet veszít: pliysiologiai functióját illetőleg egyébként pontról-pontra áll mindaz, a mit PFITZER. utóbb WESTERMAYER a víztartó szövetre nézve általánosított tételek gyanánt megállapítottak volt.* Jellemző, hogy a substratumhoz tapadt levelektől eltérőleg a bőrnemű levelek bőrszövetének radialis falain a likak képződését nem észlelhetjük; nincs is erre semmi szükség, mert meg van a víz circulatioja számára a külön hypodermatikus víztartó szövet. A sima euticulával borított bőrszövet a levél mindkét lapján légzőnyilásokkal van ellátva, a levélszínen azonban csak nagy szórványosan : mintegy annak a jeléül, hogy az orthotrop hajtás szabadon álló bőrnemű levelei aligha részesülnek annyi vízgőzben, mint a substratumhoz tapadt quasi succulens levelek és a bőrnemű levelek érdekében áll, hogy a felső bőrszövet minél kevesebb alkalmat nyújtson a transpiratorius erők érvényesülésére, annyival is inkább, mert az insolationak is jobban ki van téve. Mind e mellett szól már az a körülmény is, hogy mind a két bőrszövet légző apparatusa némileg az epidermalis sejtek közé van mélyesztve; a légzőnyilások k. m.-i képén pedig azt látjuk, hogy a zárósejtek mindkét felől, vagyis a hypo- s az epibasalis oldalon egyaránt léczszerű cuticularis nyúlványokkal vannak ellátva, a melyeknek főleg az epibasalis párja van erősen kifejlődve; ezek formában hajlanak össze (Tab. IV, fig. 12c) s a turgescentia csökkenésével alkalmasak arra, hogy a zárósejteknek általuk képezett s vízgőzzel telt előudvarát (fig. cit. u) * G. HABERLANDT , Physiologische Pflanzenanatomie. Leipzig, 1896, pp_ 347. u. 373.
