Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)
1. szám
8 FRANCÉ nucleolusában lépnek fel kis vacuolumok. Néha — ugyancsak elhaló egyénben — a mag szemec-skés. A magtestecske nagysága, viszonya a magnedvhez az, hogy a mag közvetlenül az ostorokinzertiója alatt fekszik vagy pedig inkább a sejtek közepe felé,mind nem jellemző és ezért mellékes. Minden egyén e tekintetben más. Az összeliúzékony üröcske jelenlétét már STEIN állapította meg. E szerző szerint a vacuolum a test mellső részében van. KLEBS ellenkezőt mond, a sejtek hátsó végében látta. E tekintetben azonban csak fejtegetéseim további folyamában nyilatkozom. Mindig csak egy vacuolumot láttam s ez a mag közelében fekszik. A vacuolumot különben a számos szemcse miatt nehéz megfigyelni. Gömbölyded és kicsiny (6 ;J.). Lüktetése szabályszerű, rendes viszonyok közt, :20—0 mellett egy perczben kétszer-háromszor húzódik össze. A kivezető csatornát nem láttam. A systole végén néhány kisebb hólyagocska támad, ezekből folyik össze a nagy vacuolum. Nem contractilis vízürök is vannak. Oly állandó jelenség ezek, hogy talán jellemzőnek is mondhatom őket. Egyáltalában csak három esetet jegyeztem fel, melyben nem volt ilyen vízűr, mi akkor külön fel is tűnt. Rendes eset az, hogy a plasma csaknem «habos». Mindig van azonban legalább egy-két ilyen űr, mely ilyenkor aránylag ^tekintélyes. Ha valamivel összehasonlíthatnám, akkor legjobb talán a Cockmosiga Botrytisre emlékeztetni, melynek plasmatestje épolyan. Minél lomhább, kevésbé életképes valamely egyén, annál több vacuolumot tartalmaz ; elhaló sejtekben bizonyos stádiumban hirtelenül igen nagyszámú ilyen üröcske támad. Lehet-e ebből másra következtetni, minthogy ezen vacuolumok a deformatió és desorganizatió jele '? Azt hiszem, hogy nem. Ezektől meg kell azonban különböztetni ama vacuolumokat, melyek a felvett táplálékot zárják körül s melyeket szokás szerint «táplálékvacuolumok» névvel illetnek. E helyen írhatom le a táplálkozás igen érdekes folyamatát. Collodictyont oly vízben találtam, melyben Euglenák és Chlamyclomonadineák «tóvirágot» alkottak. A lelőhelyek fontosabb tekintetbe jövő mikrobiontjai a következők: * Az ecsedi lelőhelyen találtam : Euglcna viridis EHRB., Trachelomonas volvocina EHRB., CIKICUS pleuronectes EHKB., triqueter EHRB., Euglena acus EHRB., spirogyra EHRB., Chlcimydomonas pulvisculus EHRB., Pteromonas alata COHN . stb. A morvaországi tó jellemző, azaz leggyakoribb alakjai: Euglena viridis EHRB., velatá KLEBS, minima FRANCÉ, sanguiuea EHRB., Lepocniclis * A budapesti liely faunáját már ismerjük.
