Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

A COLLODICTYON TRICILIATUM SZERVEZETE. 9 obtusa FRANCÉ, Phacus pleuronectes EHRB., Chlamydomonas pidviseulus EHRB., Pteromonas alata COHN, Trachelomonas volvocina EHRB., hispida ST. és h

igenella ST. Ezekből tömérdek az Euglena, Chlamydomonas, Pteromonas és Phacus. Érdekes, bogy a Collodictyon mindezekből csak négy fajt kapott be, nevezetesen: Euglena viridis EHRB 'minima FRANCÉ, Chlamydomonas pulvisculus EHRB. és Trachelomonas volvocina EHRB.; holott a kis Phacusok, Pteromouasok stb. ugyanolyan alkalmatosak lettek volna. A táplálék felvételet — mely folyamatról eddig alig tudtunk valamit — ismételten microscop alatt közvetlenül figyeltem meg. A Collodictyon a kiszemelt áldozatot — mely a leirandó esetben Euglena— követi. A meggondolatlan modern «antliropomorphoikus» irány hívei azt mondanák: üldözőbe veszi, mert nagyon feltűnő, hogy ha egyszer közelébe ért, többé nem igen eres/ti el. BETHE és WASMANN hangyák intelligencziájáról szóló dolgozatai olvf stákor eszembe jutott, vájjon nem lehetne itt is a táplálék megválasztásában nyilatkozó látszólagos észszerűséget, a protoplasma chémiai ingerlékenységével magyarázni, úgy mint a fentnevezett természetbúvárok a hangyák orientáló képességét s sok más «'lelki tulajdonságát» specifikus szagos anyag elválasztásával szerencsésen magyarázzák. Nem volna hálátlan feladat, ha valaki ez irányban kísérletileg kutatna. De térjünk vissza vadászó infuzoriumunkhoz. Mihelyest az Euglenát éri, azonnal megfekszi, félig körülveszi, miben az emiitett barázdák igen jó szolgálatot tesznek. A szerencsétlen Euglena hiába igyekszik menekülni. Megtámadó jávai együtt őrült tánezot rop, mely azonban akkor is haláltáncza, ha kiszabadul a félelmetes ölelésből. Egy esetben erre vonatkozólag következőt figyeltem meg. A Collodictyon alig két perez ig ölelt át egy Euglenát, azután eleresztette. De a pórul járt Euglena ekkor már tönkrement, testburka már feloldódott, chromatopliorjának szalagjai felbomlottak, a test körvonala szabálytalanná vált s többszörösen behorpadtnak látszott. Rendszerint sikerül a támadás. A halvány gyilkos reáhúzza magát smaragdzöld áldozatára, mely testében sírját leli. Néha vízcseppkoporsó veszi körül: ez a táplálékvacuolum, máskor a nélkül fekszik a plazmában. A gyilkos pedig telhetetlen, egymásután kapja be az Euglenákat, mígnem egész teste megtelik velük. Némelykor tiz Euglenái és CfdamydomonasX is számláltam egy Collodictyonh&nl Persze ilyen nagy számmal csak a piczi Euglena minima fér el benne; ha viridishez jut, rendesen egy gyei kell megelégednie, a másik már könnyen szabadul tőle, kevesebb testfelület állván támadásához rendelkezésére. S lia mégis sikerül kettőt bekapni, akkor nem ritka eset, hogy az egyik részben ki is áll testéből, mi azután