Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)
1-2. szám
20 külön neve van, semmi különös benne; de hogy a két, egymáshoz közel fekvő szigeten, Sziáron és Grageten, — holott egy nyelvet beszélnek — a koronás galambnak külön neve van, figyelemre méltó. A Hatzfeldhafenből ZÖLLER-nél említett «moka mobuin bizonyára valódi benszülött neve a koronás galambnak; de már a Bogadzsimból (Stefansort) való -«gurio» benszülöttsége nagyon kétséges, mert nagyon hasonlít a a cor iá»-hoz, s mert ott van a legtöbb szigetségbeli munkás. Hanem azért — bár a koronás galambnak elég benszülött neve van — nem emlékszem esetre, hogy a teleppel érintkező benszülött elébb ne a «coriai>-t mondta volna, ha a nevét kérdezem! A madarak nyelvét és mellcsontját, ha nem is kivétel nélkül mindét, mellékelve küldöm. Ennek kapcsán legyen szabad egy megjegyzést koczkáztatnom. Nem vonom kétségbe, hogy a madarak nyelve és mellcsontja igen jellemző részei a madárnak. Hogy milyen jellemző különféleség van rajtok, azt gyűjtés és preparálás közben tapasztalni eléggé van alkalmam. De hát az a testrész, mely a madarak hangjának, e feltűnő és annyira változatos tüneménynek az előidézésében a főszerepet játsza, a gégefő, mind egyforma legyen? Az egyes fajokat annyira megkülönböztető és jellemző hangnak ne felelnének meg épen úgy az egyes fajokig leszálló jellemző változások magában a hangszervben is? Mostantól fogva ezeket is félreteszem. Ha ez idő szerint nem volna is kedve vagy hivatossága valakinek ezzel a tárgygyal foglalkozni, a gyűjtött anyag a Nemzeti Múzeumban könnyen megőrizhető lesz s később is rendelkezésre áll. Ki tudja, mikor lesz még alkalom annyira könnyen hozzá jutni, mint most ? A madarak testrészeinek a méreteit többé-kevésbbé szintén feljegyzém; s nem árt tudni, hogy a láb, csőr és irisz színeinek a jelzésénél a J UL. M ÜLLER «Terminológia entomologica» czímű munkájához mellékelt színtábla a zsinórmérték. A szinek nevénél mindig a latin név az irányadó. A legutolsó néhány madárnál kezdtem feljegyezni a szájnak szélességét is. Feltűnő, hogy milyen ritkaság itt a madarakon a tollrágó Mallophagida. Eddig csupán egy ragadozó madaron és egy varjún találtam. Különösen kerestem a paradicsommadarakon; de eddig még semmi nyoma. Ellenben annál gazdagabb a madaraknak, különösen a tyúkoknak és galamboknak a bele bélférgekben. Elég ritkák a tollak közt szaladgáló kullancslegyek is.» BIRÓ LAJOS eme bevezető sorai után áttérünk ez évi küldeményeinek ismertetésére, melyek összesen 64 fajt tartalmaznak. Ezek között van 28 faj olyan, a minőket FENICHEL SÁMUEL annak idején nem gyűjtött volt, s egyik ezek közül egy új galambfaj, melyet felfedezője tiszteletére: Ptilopus birói-uok nevezek el jelen közleményem folyamán. Végre megjegyzem, hogy a *-gal jelölt fajok azok, melyeket FENICHEL, nem gyűjtött. *
