Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 16/1-4. (Budapest, 1893)

1-2. szám

buroknak a folytatása és falazata meglehetős vékony, finoman szemcsézett és hosszirányban redőzött hártya. A hosszirányú redők különben bizonyára csak a vezeték összeesésének következményei s így nem lényeges kiegészítő részek. A petevezetéknek alsó, az ivarnyilás közelében fekvő részletét a szivó korongra emlékeztető képlet veszi körül, a melyet első tekintetre bizonyára hajlandó lenne mindenki valódi szivókorongnak tartani. E korong azonban nem izomrostokból, hanem mirigysejtekből áll, a melyek több rétegben egymáson fekve koszorú gyanánt övezik a petevezetéket, az ivarnyilásba szájadzanak, s a melyeket én kocsány mirigy éknek kívánok nevezni. A korong sejtjei azonban nem valamennyien egyformák s nem mindnyájan egyforma nagyok. Az ivarnyilás közvetetlen közelében ugyanis egy övben 12 kis tömlöforma rövid mirigy sorakozik s ezek csupán egy sorban és az említett számban vannak meg. Ezeken belül jóval hosszabb, szintén tömlőforma mirigyeket találunk, több egymáson fekvő Övben, a melyeknek száma övenként állandólag tizenkettő, úgy, hogy a korong fél átmetszeti képén minden sorból csupán hatot láthatunk. (1. tábla, 8. ábra, km.) E mirigysejtek belsejében a protoplasma a mirigy sejtekre általában jellemző szemcsézetet mutatja. A protoplasma szemcséi ugyanis egymással párhuzamos hosszirányú szürkés sorokba rendeződöttek, a melyek között aztán világosan feltűnik, a meglehetős nagy tojásforma, egészen egyneműnek látszó mag. (1. tábla, 4. ábra.) E mirigyek s illetőleg az egész szerv feladata kétségtelenül nem lehet és nem is egyéb, mint az időközönként a petevezetéken át, azaz az ivarnyíláson a külvilágba jutott petéknek az anya testéhez s illetőleg az ivarnyiláshoz való rögzítésére szolgáló kocsányoknak kiválasztása. De nem tartom teljesen kizárandónak annak lehetőségét sem, hogy e mirigyek váladéka, különösen a fiatal, petéket még nem rakó nőstényeknél, a többi Rotatoriá/c-nál is meglévő láb- s illetőleg ragasztó-mirigyek váladékával azonosan, az illető egyénnek a gazda Cypris testének, vagy valamelyik végtagjának fölületére való odaragadására szolgálhat. Ezen esetben aztán természetesen a szervek korrelatiójának egyik igen érdekes esetét fogjuk magunk előtt találni. A kocsánymirigyek ugyanis általános szerkezetük, nem különben helyzetük tekintetében feltűnően hasonlítanak a többi Rotatoriák láb- s illetőleg ragasztó mirigyeihez, a melyek tudvalevőleg vagy párosan, mint a legtöbb Rotatoriá-nál s nevezetesen a PLATE L.-tŐl «Monogononta»-knak nevezetteknél, vagy pedig nagyobb tömegben, mint az ugyancsak PLATE L.-től «Digonontan-knak nevezetteknél, vagyis a Philodinidae családnál s a rokonfajoknál, minden esetben a lábban s a láb körül feküsznek és vezetékeik a láb végén nyílnak. A Cypridicola parasiticá-né\. azonban a láb hiányzik s így a tulajdouképeni láb- vagy ragasztó mirigyek, kapcsolatban az eredeti működésüket előmozdító szervnek elveszítésével, ősi helyzetük-