Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 11/1-4. (Budapest, 1887-1888)

1. szám

van. Ha csak kényszerítve nincs, vagy valami dög nem csábítja, 1500 méter magasan túl soha sem megy. Több színbeli változaton kívül albínók is előfordulnak. 27. Felis catus L. (vadmacska). Az itteni nép nem ismeri. Mintegy 14 évvel ezelőtt, midőn Oravkán még jó bükkös volt, május havában 2 kölyköt találtam, de azóta nyomát se láttam. 28. Felis lynx L. (hiúz, lengyelül By s). E vidéken csak újabb időben ismerik, bár öreg zergevadászok említik is. Körülbelül 5—6 év óta azonban, mióta a javorinai birtokot (a Tátra keleti végében, Szepes megyében) HOHENLOHE herczeg vette meg és Murányban nagyszerű vadaskertet alapított, s a zárt nagy erdőterület igen alkalmas tartózkodáshelyök lett a ragadozóknak, azóta tanyáz itt és szaporodik a hiúz is. Csapóvasban már többet fogtak.* Innen, rendesen tavaszkor, a magasabb hegyi vidékekre is ellátogat és az őzekben igen nagy kárt okoz. Ez év (1886) május havában a Babiagorán Árvában ejtettek el egy hiúzt, mely 1*18 méter hosszú, 0*62 méter magas volt. Sok tekintetben érdekes a rágcsálók (Rosores) rendje, a mennyiben egyrészt igazi havasi állatok (Arctomys marmota L.) is vannak közöttük, másrészt tetemes magasságban sikerült közülök oly fajokat is találnom, melyeket azelőtt határozottan síkföldi állatoknak tartottak (Sminthus vagus Pall.). Az elsorolandó fajokon kívül vannak egyes Arcicolá-li, melyeket eddig biztosan meghatároznom nem sikerült.** A meghatározott fajok im ezek : 29. Sciurus vulgaris L. (mókus, tótul Viverica). Közönséges; de nem minden esztendőben. A magvakon kívül megeszi a madártojást is ; sőt feldúlja a fészket is a fiókokkal együtt — persze csak pajzánságból. Hogy fiait egyik fészekből a másikba a bolháktól való megszabadulás ozdjából czipelgeti, magam is állíthatom. 30. Arctomys marmota Schreb. (marmota, mormotér, tótul Hwizdar, lengyelül Swistak). Mint igazi havasi állat, nem keresi az erdőt, se a ligetet, hanem a kopár sziklaormokat, görgetegeket, a melyek közelében gyér növényzet terem ; nevezetesen a hegyek déli és délkeleti oldalán ; az északi oldalt, s részben a nyugotit is kerüli. Mikor vonul a szabadban téli lakásába, s mikor hagyja el, nehezen lehet megállapítani. Október második felében már rendesen alszik, bár lakását olykor késő őszszel is nyitva, s nyomait néha a havon is meg lehet találni. — Az emberek a húsát megeszik és zsírját orvosságul használják, azért késő őszszel egész családokat kiirtanak ; a Tátra északi * V. ö. LOVASSY SÁNDOR, A hiúz Magyarországon. (Természettudományi Közi. IX. k. 383. 1.) ** Lehetséges, hogy köztük van az Arvicola Savii De Selys is, melyet L. H. JEITTELES írt le Árva megyéből (Verb. d. zool.-bot. Gesellschaft in Wien XXV. kötőt 1875.).