Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 11/1-4. (Budapest, 1887-1888)

1. szám

oldaláról már régen kiirtották volna, ha a galicziai Tátra-egyesület őrizetükről nem gondoskodott volna. * 31. Myoxus quercinus L. (Eliomys nitela Wagn., kerti pele). Igen ritka ; 24 év alatt csak két példányra tudtam e vidéken szert tenni. 32. Myoxus dry a s Schreb. (erdei pele). A Tátrában ezelőtt minteg}

r 20 évvel fedeztem fel. 1000 méteren felül soha sem találtam. Inkább kedveli az előhegyeket és erdőszéleket ; felkeresi a lakóházakat, mert rendkívül szereti a különféle sajtot meg a tejet, a melybe rendesen bele is fúl; ilyen úton került a legtöbb birtokomba. Fő eledelét, természetesen, magvak, rügyek, bogyók képezik; éjjeli állat. Fészkét, mely mintegy gyermekfej nagyságú, száraz füvekből készíti nem igen magasan s nem is igen elrejtve a fiatal fákon és gyakran a málnabokron. Junius elején 4 fia van, melyek majdnem feketék s igen lassan nőnek. ?— Téli álomba a szabadban október elején merül; még pedig a száraz és nem igen kemény földbe bújik be mintegy 1-—IV2 méter mélyre. Mikor hagyja el e téli szállását a szabadban, nem kutattam ki; de a fogságban tapasztaltam, hogy a fűtetlen szobában telelők, ha nem háborgatták őket, február végéig aludtak. Nekem majdminden évben voltak ilyen kispeléim, melyek ki is teleltek a fogságban ; sőt egy izben egy nálam telelő párnak fiai is voltak, melyeket fel is neveltek. Az őszkor fogott erdei pelék igen veszekedők; a nálam született fiatalok is csak addig maradtak együtt békességben, míg kicsinyek voltak ; tavaszkor még a párokat is csak rövid ideig lehet együtt tartani, különben összevissza harapdálják egymást. A kalitkában szívesen megeszik a gyümölcsöt, de a tejet mindenek fölött szeretik. — Ha télen meleg helyen tartja őket az ember, csak rossz idő beállta előtt alusznak ; ezt különben nyáron is megteszik. A fogságban némelyik megszelídül, némelyik azonban nem. A melyik a kalitkából kiszökött, az ágyban, vagy a fogason függő ruha zsebében mindig biztosan meg lehetett találni. 33. Myoxus glis L. (nagyalvó pele). Árva-Váralján, a várban minden nyáron fognak egyet-kettőt; ezen a környéken tehát nem hiányzik; a magas hegyeken azonban nem fordul elő. 34. Myoxus avcllanariits L. (mogyorós pele, tótul Mis cservena). Meglehetősen közönséges és igen elterjedt ; egész 1500 méter magasságig előfordul. Meg kell jegyeznem, hogy a magasabb vidékeken egy állandó faj változata fordul elő, melynek farkvége mintegy 5 mm-nyire fehér. — Ez is a föld alatt telel. Egyet egy faiskola mellett május l-jén mintegy 0*5 méter mélyen még álomban találtam. (Olyan hely volt ez, a hova nap nem sütött.) — Fogságban könnyen megszelídül, de nehezen telel át. A fogságban született fiatalokat az anyjok rendesen megeszi ; a férj és feleség sem él békességben. :;: Életmódjáról a fogságban érdekes megfigyeléseket közöl GEYER G. GYULA, « Adalékok a havasi morga élettanához » czímű dolgozatában. (Magy. orsz. Kárpátegyesület évkönyve 1885. 163—182. 1.)