Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 11/1-4. (Budapest, 1887-1888)

1. szám

előmozdítom s az emlős állatok földirati elterjedésére vonatkozó ismeretcinket egy-két adattal bövítem. A házi állatokat és azokat, a melyek egykori itt létéről biztos adataink vannak ugyan, de ma már a történeti alakok közé kell őket számítanunk (hód, vad kecske), valamint azokat, a melyek csak szóbeszédben forognak (tarka görény, havasi nyúl) szándékosan mellőztem. Tekintetbe véve, hogy az alföldi állatok e vidékről majdnem teljesen hiányzanak, szám szerint mégis 47 emlősfajt sorolok el. A denevérek közül a magas hegyeken, mind a fajok mind az egyedek számát tekintve, kevés van.* Leginkább oka ennek a zord klima. A barlangok és sziklahasadékok nedvesek, vagy nagyon sokáig fagyosak, azért a barlangokban, melyek a mészhegyekben számosak, még csak nyomát sem találtam a denevéreknek. Gyakrabban találja őket az ember az erdőkben, s még gyakrabban a lakott házakban és elhagyott épületekben, a hol se füst, se nedvesség és szél nem háborgatja őket tanyájukban a zsindely alatt, a deszkák között, a gerendák hézagaiban vagy más rejtekhelyökön. Az ilyen helyeken telelnek is, többen, sokszor két fajbeliek is együtt ; az erdőben az odvas fákban, hasadékokban, a kéreg alatt, avagy a harkály elhagyott lakásában töltik a telet. — Téli szállásukon, melybe az első fagyok alkalmával (október közepén) vonulnak be, kezdetben igen veszekednek, a mivel tanyájukat elárulják ; czinczogó hangjokat gyakran enyhébb téli napokon is lehet hallani telelő tanyájokon. Tavaszkor az időjárás szerint, az első esőzések után, szétoszlik a társaság s mindegyik maga gondoskodik megfelelő rejtekről, a hol párosodnak is. — /. z őszkor fogságba kerülők megélnek egész márcziusig a nélkül, hogy valamit ennének; saját zsírjokból táplálkoznak, mely őszkor testök nagyobb felét formálja : a tavaszkor befogottak ellenben minden táplálék daczára egy pár najj alatt elpusztulnak. A denevéreknek ellenségei, a tudatlan emberen kívül, a macskák, menyétek és egyes baglyok ; a legtöbbet azonban a hosszú és nedves tél pusztítja el. A fajokat illetőleg a következőket találtam : 1. Rliinoloplius hipposideros Bechst. (kis patkós orrú denevér). Néhány évvel ezelőtt az árva-váraljai várban, egy falrepedékben, június végén 6 darabot találtam ; ezóta se itt, se másutt nem láttam. 2. Plccolus anritus Keys, et Blas, (nagyfülű denevér). Az épületek közelében ; ritkábban az erdőben. Októberben, a fagyok beálltával a lakott házakba, a deszkaépítményekbe bújik; ilyenkor 6—8-at is lehet együtt találni, olykor a Vcsperugo discolor társaságában. Meglehetős ritka, csak bizonyos helyeken s a nagyobb épületekben található. * V. ö. FRIVALDSZKY IMRE, Jellemző adatok Magyarország famíliájához. — HERMAN OTTÓ, Reliquia Fetényiana (Természetrajzi Füzetek III—IV. 1879—-1880.)