Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

2-3. szám

A VI. táblán bemutatott példányok méretei : 1. ábra. 2. ábra. 3. ábra. 4. ábra. 5. ábra. a teknő hossza ... 16%. 19%. 19%. 25% 22%. « « szélessége ... .... 15 « 18 « 21 « 23 « 20 « Az 1. 2. 3. ábrában feltüntetett teknők Langenfeldről, a 4., 5. ábrabeliek NikolinczrŐl valók. Ez alak kétségtelenül igen közel való a BARBOT DE MARNY * által Oroszország szármátkorá lerakodásaiból leírt Cardium Saessi-hez úgy annyira, hogy a langenfeldi faunát tárgyaló közlemény megírásakor e két alak közötti különbséget nem találtam elég oknak arra, hogy attól elválaszszam. Az azóta gyűjtött nikolinczi példányokon azonban a jellegek már annyira tovább fejlődtek, miszerint azon meggyőződésre kelle jutnom, ha még hozzá veszem a függélyes elterjedés közötti különbséget is, hogy itt a C. Suessi egyik mutatiójával (WAAGEN értelmében) vau dolgom s ép azért új névvel látom el. A két alak közötti különbségek a következők. A nagyság; — míg ugyanis — BARBOT szármát korú alakjainak hossza 7, szélessége 9 mm. addig a mi, pontusi korú alakunk méretei azét kétszeresen, sőt háromszorosan meghaladják. Az általános alak, mely ott nyúltabb, mint itt. (AVI. táb. 3 ábráján egy abnormis alakot is közlök). A fő különbség azonban a héj díszítésében, a vastagabb és vékonyabb bordák számában ós azok egymásközötti arányában van. C. Suessi-nek ugyanis esak 3 (tán 4 is) vastagabb, tüskés bordája van, C. pseudo-Siiessi-nél 5, de ezeket nem minden eseti ten fedik egész hosszukban a tüskék, hanem e dísz csak a búb táján lévő részre szorítkozik. C. Suessi-nél két vastagabb borda közt 3 vékonyabb borda van, míg a C. pseudo-Siiessi-iié\ ez nem állandó s a szám változik. Langenfeldi példányaim közt van olyan is, melyen e jelleg teljesen megfelel BARBOT példányaiéval (VI. tábl. 1. ábra), a legtöbbnél azonban az első és második vastagabb borda közt 4, a második és harmadik vastagabb borda közt pedig 2 vékonyabb borda van. (VI. tábla 2., 3 ábra.) NikolinczrŐl származó példányoknál pedig az első osztályban 4 vékonyabb borda mellett a második osztályban 3 vékonyabb borda jelenik meg (VI. tábla 4. ábra); — sőt itt az első osztály vékonyabb bordáinak száma 5-re emelkedik (VI. tábla 5. ábra). E változatok szemléltetésére a mellékelt szisztémás rajzot állítottam össze, hol is az 1,2 a langenfeldi, 3, 4'pedig a nikolinczi példányokon észlelt borda-elosztást tünteti fel. Összefoglalva pedig az elsorolt különbségeket, fokról-fokra követhetjük a fejlődés menetét s látjuk, hogy a szármát kor sós vizéből áttelepedve a pontusi kor félig sós vizébe e faj nem csak hogy el nem törpült s el nem veszett az új körülmények közt, de sőt meg megnyölt s teknőjének díszítését újabb újabb, vékonyabb bordák közbe tolása által tovább fejlesztette. * Geologicseskij ocserk chersonakoj Gixberniji, pag. 153., tab. I, tig. 20—22.