Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

2-3. szám

ellenben valamivel nagyobbak, egymásra gyakorolt nyomás következtében szabálytalan alakú sejtfaluk nagyobb üreget foglal be, melynek közepén ül a nagy mag. Magjok szintén túlképződött, többnyire rövid kerülékes, nagyobb számú m agte s fecskékkel s gyakran még magcsaponttal is. A durványosan szemcsés képlő a'sejtek nagy magjai körül összegömbölyödve csoportosul és közte meg az anyafal között fenmaradó hézagot az elválasztott folyadék tölti ki. Az egyes sejtek nem oly halványszínűek, puffadtabbak, falaik nincsenek oly szorosan egymás mellett, miért is köztük kisebb-nagyobb hézagokat, üregeket lehet találni. Fclosmiumsav nem festi meg oly erősen, jódoldat ellenben e sejteket magjokkal együtt sárgásbarnára színezi. Mindenesetre ezek elég fontos okok és szövettani különbségek arra nézve, hogy a mirigyeket alkotó sejteket két csoportba oszszuk. A belső sejtek kis üreget zárnak maguk közébe, a mely üreg a mirigy kivezető helyén mindinkább kiszélesedik. A mirigy rövid kivezető csőbe megy át, a mely a táplálócső izomrétegét átfúrja s a hámsejtek közt, a kitin-hártyán az említett gömbformátiókban végződik. A mirigyeket kiváló nagy számban tracheák hálózzák körül, a melyek finomabb és finomabb ágakra oszolva, a külső határhártyán érnek véget, míg más ágaik az izmok közé hatolnak. Az egyes mirigyek belsejébe azonban soha sem mennek be, legalább lefutásukban csak a határhártyáig voltam képes követni azokat. Ezen szerkezetből világosan láthatjuk, hogy egyszerű tömlős mirigygyei van dolgunk, a melyen kívülről befelé menve a következő rétegeket különböztetjük meg : 1. külső laza kötőszöveti hártyát (membrana externa), 2. belső alkatnélküli hártyát (membr. propria s. membr. interna), 3. a külső epithel-sejtsort, 4. a mirigy-sejtcsoportot és 5. a centralis ürességet, az elválasztott anyag befogadására és kivezetésére. Ismervén e mirigyek szövet- s boncztani szerkezetét, vizsgáljuk meg váladékát és kutassuk hatását élettani szempontból különböző anyagok, nevezetesen keményítő, fehérnye és zsirok irányában. E czélra több Hydrophilus középbelét kivettem, apró darabokra vagdalva, kevés destilált vizet adtam hozzá s állni hagytam, vagy PLATEAU módszere szerint még langyos melegítésnek (20° C.) tettem ki. Azután átszűrve, a kapott folyadék lakmuspapirra befolyással nincs, tehát közönyös kémhatású. 1. Ha most ehhez a folyadékhoz szénhydrát-vegyületet pl. lisztet vagy keményítőt teszünk és huzamosabb ideig állni hagyjuk, úgy körülbelül egy óra múlva a TaoMMER-féle czukorpróbát eszközölhetjük. 2. Ha veszünk marhavérből nyert és alkoholban conservait fibri&t és apró darabokra tépve, több óráig hagyjuk állni a vizsgálandó folyadékban —