Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)
2-3. szám
akkor huzamosabb idő elteltével ószreveszszük, hogy a betett fibrin-darabok eltűnnek vagyis a mirigyek váladékában felolvadtak. Ismételve a kísérletet, ugyanaz történik. Látni való tehát, hogy a fehérnye-anyagokat — mint a peptonpróba is mutatta — peptonná változtatta át. 3. Ha a középbél mirigyeinek váladékához pár csepp zsirt, pl. táblaolajat vagy tejet adunk s azzal jól összerázzuk, akkor igen finom fej etet kapunk, mely elég alacsony hőfok mellett rövid idő múlva megzavarodik és felbomlik vagyis a közönyös zsírokat zsírsavakra és glycerinre bontotta fel. E három, kísérletiéi világosan megállapítottam, hogy a nevezett mirigyek oly anyagot választanak ki, a mely a hasnyálmirigy váladékához hasonló és az epe szerepéi is teljesíti, vagyis mind a keményítőre, mind a fehérnyékre, m ind pedig a zsirokra hatással hir. Váladékuk ennélfogva tartalmaz: 1. oly anyagot, mely a keményítőt 1 szőlő ezuko) rá változtatja ; 2. oly vegyületet, mely a megolvadt fehérnyét feloldani képes és végre 3. olyat, mely a közönyös zsírokat zsírsavakra és glycerinre bontja. Végre ha a váladékhoz ammóniát is adunk, akkor különböző alakú kristalloid csoportozatok támadnak. Ezek majd horog-alakúak, majd csillagosak vagy egyszerű táblácskák. E kristalloidok általában igen nehezen oldódnak savakban, oldhatlanok alkaliás folyadékokban, épúgy konyhasó-oldatban vagy más indifferens folyadékban, nevezetesen alkoholban és vízben. A meleg iránt való ellentálló hatásokból, jóddal való nem festhetőségökből és ehlorammonia irányában tanúsított magatartásokból gyaníthatjuk, hogy a nevezett kristályok ammonium magnésium phosphátból állanak. Ámde ezen kristályok a hasnyálmirigyek váladékánál is ammonia hozzáadása által előállanak és így még egy okkal több, hogy a Hydrophilus tápláló csöve mirigyeinek váladékát a hasnyálmirigy váladékával megegyezőnek tartsam. Ilyen szerkezeti! és működésű mirigyek vannak az cesophagustól kezdve egészen az utóbélig, a Malpighi-edények beömlési helyéig. Sajátságos, hogy a mint a nevezett szervek a tápláló esőbe ömlenek, a mirigyek azonnal megszűnnek, így tehát az utótápláló eső szerkezete igen lényegesen eltér a középbél szövettani alkatától, mert benne sem mirigyek, sem egyes különálló mirigysejtek nem fordulnak előés igy Gegenbaur, 15 Gräber 16 nézetéhez csatlakozom, hogy az utóbél jelen esetben is kiválóan csak 'mechanikai működéssel bir. Hasonlóan PLATEAU 17 is e nézetnek hódol, mert ő sem volt képes különféle rovarok utói telében mirigy sej tekét találni. NUSSBAIIM ellenben az utóbélnek az emésztésben még némi szerepet is tulajdonít. A tápláló cső második rétegét az izomróteg képezi (V. tábla, 12. és 13. ábra), a mely a tápláló cső falában szintén folyton egészet képez és hasonlóan J: '' G EG EN BAUE : Grundris^ d, vergl. Anatomie p. 185. IB GHABEK : Die Insecten I. Theil p. 310.
