Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

2-3. szám

dásra még mai napig sem jutottak. A búvárok egyik része szerint a középbélcsöben teljesen hiányzik a kitinintima, legalább így nyilatkoznak : BÄSCH, 9 FREY és LEUCKART. 10 FRENZEL 11 a Tenebrio molitor álczájának tápláló csövében szintén nem volt képes összefüggő kitin-intimát kimutatni. PLATEAU mondja : «T epithelium est à nu, — l'absence complète de cuticule». GRABER 12 ellenben azt írja, hogy «die innere Chitinliaut entweder ganz verschwinde, oder sich zu einem feinen porösen Ueberzug der Epithelschicht verdünne» ! LEYDIG 13 e pontnál nem nyilatkozik határozottan, habár Acronycta aceris hernyónál hasonló kinézésű képletet talált. A mi a Hydrophilus tápláló csövét illeti, ott ezen kitin-intima az emésztő csatorna egész belső felületén feltalálható, a mi metszeteken is világosan látható. Különben az egész középső tápláló csövet több napig kalilugban áztatva, a kitin-hártyát egész terjedelmében megkaptam, csakhogy a középső táplálócső utolsó harmadában sokkal vékonyabb és likacsosabb szerkezetű. Es ez igen nevezetes körülmény, mert kiindulási pontul szolgálhat a tápláló anyag felszívódási helyének meghatározásánál. A kitinintima szerkezete teljesen kizárja azt a lehetőséget, hogy a tápláló anyag az utóbélben vagyis a Malpighi-edények beömlési helyén túl szívassék fel, mert e hártya, melyen még a legnagyobb nagyításnál sem láthatni apró lukacskákat vagy réseket, olyan vastagságú, hogy rajta a folyadék átszivárgását nemcsak megengedni, de feltenni sem lehet. Előbélben pedig a felszívódás nem történhetik, mert ott a felvett tápláló anyag még át sincs hasonítva. így tehát nem marad más hátra, mint a középbél, melynek vékony kitinintimáján az áthasonított táplálóanyagot könnyen lehet továbbítani. A középbél felszívódási képessége mellett szólnak még más búvárok- kísérletei s véleményei is, mint SOMER, PLATEAU, FRENZEL, GEGENBAUR. De etetési kísérleteim is e mellett bizonyítanak. Nevezetesen különféle festőanyaggal megszínesített vízben tartva a vizibogarakat, ugyanazon anyaggal megfestett növényi részekkel vagy zsemlelmlladékokkal tápláltam őket. 1. Haematoxylen kristályokat vízbe téve, a folyadék ételükkel együtt piszkosbarna színű lett. Egy-két óra múlva a vizibogárnak gyorsan kivett tápláló csövénél csak a középbél utolsó harmadában történt változás, a mennyiben az gyenge violaszínűvé vált. 2. Saffranint használva, szintén csak a középbél utolsó része festődött meg szép vörös színre. 9 BÄSCH : Untersuch, über d. cliylo- u. uropoët. System d. Blattá orientális. Wien 1858. IU FREY U. LEUCKART : Vergleichende Anatomie, p. <>1 et 210. 11 FRENZKL : Ueb. Bau- u. Thätig. d. Verdaung. d. Larve Tenebrio molitor p. 313. J2 GRAUER : Die Insecten I. Theil p, 311. ]3 LEYDIG : Zur Anatomie d. Insecten (in Müller's Archiv 1859.) p. 169.