Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

2-3. szám

mi által az egész tüskés, gömbszerű kiemelkedést ábrázol. Magát az ekként körül határolt területet, mely az egész képlet magjának is tekinthető, igen finom s csak 1000-szeres nagyításnál látható lyukacskák fúrják át, melyek fuchsinnal kezelve apró vörös pontocskák alakjában láthatók és az egyes mirigyek váladékainak átbocsátására szolgálnak. Ilyen sphüeeroformatiók közt találunk végre még ajjró kitinhorgocskákat is, melyek minden rendet nélkülözve, határozatlan számban elszórva találhatók. Nagyságuk körülbelül megegyezik az elő táplálócsőben található kitinhorgocskákéval. Az intima a középbél utolsó harmadában sokkal vékonyabb lesz s lyukacsos szerkezetűvé válik. Az egyes lyukacskák azonban oly finomak, hogy csak a legerősebb nagyításnál •— fuchsinnal megfestett készítményeken — igen apró pontocskák alakjában láthatók s minden bizonynyal a táplálék felszívódására szolgálnak. E körülménynél fogva határozottan nem csatlakozhatom PLATEAU 8 LEYDIG, 4 FRENZEL 5 stb. azon nézetéhez, hogy a rovarok középbelében egyáltalában kitinréteg nincs és ha van is, az nem folytonos egész. Az utóbél kitin hártyája igen kifejlődött. Feltűnően vastag már a vastagbélben is, de a mint a végbélbe megy át, vastagsága megtöbbszörösödik, hol nem ritkán %—-4 u, vastagságot is elér. Rajta sem horogszerű képleteket, sem sphaeroformatiókat nem találtam, hanem hosszanfutó kisebb-nagyobb redőket vettem észre. (V. tábla, 13. ábra: d). A kitinhártya hossz- vagy harántmetszeteken mint vékony szegélyző csík látszik, mely lefutásában a tápláló eső minden redőjét követi. Tetemes fénytörésű, festő anyagokkal nem színezhető. HAECKEL és KÖLLIKEB szerint ezen kitinlemez vagy kitinintima védő hártyának tekinthető, mely a bélcső finomabb szövetelemeit a különféle sérülésektől oltalmazza meg. Körülbelül hasonló szerkezetű kitinhártyát talált LITH de JEUDE 6 különböző Lamellicorniák lárváiban, FRENZEL 7 a Tenebrio molitor álezájában, PLATEAU 8 többféle rovarban (I)ytiscus, Carabus stb.) ; — csakhogy olyan sphicroformatiókról, a melyek az egyes mirigyek beömlési helyein vannak, mindeddig •— legalább tudtommal — még nem emlékezett senki. Az elő- és utó táplálócsőben legtöbb búvár talált kitinhártyát, a középsőben azonban nem. Az a kérdés, vájjon az emósztő-csatorna középső részében található-e egy védő kitin-hártya, már régóta foglalkoztatta az egyes szakembereket, de helyes eredményű és általánosan érvényben lévő megállapo3 PLATKAU : Recherches s. L phén. d. 1. digestion ch. 1. insectes. * LEYDIG : Zur Anatomie d. Insecten p. 170. 5 FRENZEL : Bau- u. Thätigkeit d. Verdaungs. d. larv. Tenebrio molitor p. 313. " LITH DE JEUDE : De spysverteringsorganen der Phytophage L amollie ornienlarven. Utrecht 1882. 7 FRENZEL : Bau- u. Thätigkeit d. Verdaungs d. Larv. Tenebrio molitor. S PLATEAU : Note additioneile au memoire sur les phénoménese 1. dig. chez les insectes. (Mém. d. TAcad. roy. d. Belgique tome XIX. 1877.)