Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)
2-3. szám
x\ Hydrophilus bélcsöve általában véve a tost közepén részint szabadon, részint a testhez kapcsolva a felette lévő véredényrendszer és az alatta fekvő idegrendszer között többé-kevésbbé kanyarogva húzódik hátra s a szájnyílással kezdődvén a potroh utolsó szelvényén ér véget. Haránt átmérője 1—2'5 mm.; hossza 19—20 cmeter közt váltakozik. A mozgó s rágó szájszervekkel ellátott száj aránylag rövid, tölcsérszerű tágulatba : a garatba (pharynx) vezet, mely rövid és gyenge oesophagust formálva, észrevétlenül a tápláló cső második s egyszersmind a legfontosabb részébe a középbélbe megy át. Ez a táplálócsatorna leglényegesebb része, mert itt készül a tulajdonkepeni tápláló-nedv (chylificatio) s ennélfogva è részt kilusgyomornak is nevezik (V. tábla, 1., "2. ábra). A hosszú, tág és hengeres gyomor a potroh felső harmadában egyenes lefutását megváltoztatja s órarugószerűen háromszor összegöngyölődik. A legkülső kör legnagyobb (16—18 mmeter), a középső kisebb s a belső pedig, mely egyszersmind legmagasabban fekszik, legkisebb átmérőjű (5—7 mmeter). A gyomor halvány sárga színénél fogva feltűnően elüt az utóbeltŐl s a MALPiGHi-féle edények beömlésénól ér véget, hol a tápláló eső kiszélesedve, VB mmeter széles párkányzatot formál. Ezen párkányzat pedig az órarugószerűen összetekerődött gyomornak legvégső részén emelkedik, ott, hol az utóbél vékonybélszerűen kezdődik s folytatódik tovább az összecsavarodott gyomor által képezett belső terűben. E szerint a Hydrophilus gyomránál megkülönböztethetjük a mellső egyenes részt (pars recta) s a hátsó teker vényes részt (pars curvalis). Az egész közép tápláló csövet ily helyzetben a tracheák tartják össze, melyek mesenteriumszerű hálózatai meg a Malpighi-edényeket is a tápláló csőhöz erősítik. Az utóbél a középbél által át nem hasonított anyagot egyelőre fölveszi, hogy a potroh végén lévő végbélnyíláson át a testből — mint hasznavehetetlen anyagot — kitakarítsa. GKGENBAUK nézetének helyt adva, a közép- ós utóbei közti határt ott találhatjuk, liol a Malpighi-edények a tápcsőbe ömlenek. A Malpighi-edényekről itt csak egyelőre annyit jegyzek meg, hogy a vizibogárnál — három kettős csoportba elhelyezve — hat ilyen edény van, melyek 8—-10 cmeter hosszúak, elég erős falúak s. világos piszkossárga színűek. E képletek húgykiválasztási szerveknek tekintetnek. (V. tábla, 1. ábra : M.) Az utóbél rövid, alig 1 mmeter átmérőjű bellel kezdődik, mely a tekervényes s az egész tápláló cső hosszának körülbelül heted részét képező, bar-' nás-színü vastagbélben folytatódik tovább s lassan vékonyodva, az erős izmos falú s fehér színű végbéllel ér véget. (V. tábla, 1. ábra: ir). Harmincz vizibogár tápláló csövét megmérve, az emésztő csatorna egyes részeinek hosszúságát, valamint egymás közti hosszasági arányát középértékben a következő számok mutatják :
