Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 9/1-4. (Budapest, 1885)

1. szám

t-s 1S73. Pinns polaris Lesqx. ... ... ... LKSQTEREUX, L., The lignitic formation and its Foss. Flora. — Hayden, Ann. Itep. of the Unit. States etc. for the year 1873. p. 410. 1873—4. Pinus palaeostrobus Ettgh. ... GEYLER, H. Th., lier. d. Senckeuberg. naturf. Ges. 1883/4. p. 103. 1878. « « « ... ETTINGSHAUSEN, C. v., Beitr. z. Erforsch, d. Phylogenie d. Pnanzcnarten. —- Denkschriften d. k. Akad. d. Wiss. XXXVIII. p. 07 — 08. 09. 70. 7:>. « « « « ... LESQUF.REUX L., Contribution to the foss. Flora of the Wetst. Territ. II. The tertiary Flora, p. 83. t. VII. f. 25—20. 1883. V d « ... HEEK, (.). Flora foss. Grönlandica, II. p. 65. t. LXX. f. 8. t. LXXXVII. f. 5. 6. Már BRONGNIART A. leírta a faj magvait és hímfüzerét, melyeket Armissan mellett talált és minthogy az eszakamerikai Pinus Strobus L. említett részeihez igen hasonlók voltak, Pinus pseudostrobus L.-nak nevezte el a fosszil maradványokat. UNGER P. találta e növény leveleit a stájerországi Mürzvölgyben fekvő Kindberg, valamint Alsó-Ausztriában Zillingsdorf mellett és mivel ezek is a Pinus Strobus-ra vallottak, BRONGNIAKT növényevei Pinites Pseudostrobus Endl. név alatt egyesítette. ETTINGSHAUSEN C, ki Háring mellett magvakra és levelekre bukkant, különbséget vélt látni BRONGNIART, illetőleg ENDLICHER növénye és a tiroli növény között, minthogy ez utóbbinál a mag szárnya hosszabb meg keskenyebb, alján és hegyén kissé előre nyúlt ; a leveleket is rövidebbeknek s finomabbaknak találta, amennyiben ezek is a Pinus Strobus L.-hez legközelebb állottak, a tiroli fajt Pinites palaeostrobus-nak nevezte el ; a magvak szerinte inkább Pinus monticola Dougl.-éihoz hasonlítanának. Levél- és magmaradványok elég gyakoriak a Schweizban is és HEER ezek alapján UNGER és ETTINGSHAUSEN fajait egymással egyesíthette; a magvakra nézve azonban ő is ETTINGSHAUSEN nézetéhez csatlakozott. Mindeddig a növény leginkább levelei és magvai után lett ismeretes. A legelső gyümölcstobozt, melyet Cazenage mellett találtak, DE SAPORTA irta le. A példány meglehetős ép, de alakjában (hossza 7—8 cm., középszélessege 3 cm.) inkább a Pinus excelsa Wallr.-hoz közeledik. Tobozra akadtak még Zillingsdorf és Neufeld, valamint Leoben mellett ; de a szerzők ezeket nem rajzolták le. A növénynek egyéb részeit, így ágdarabokat a Provence-ban, a porbarkákat pedig Häring mellett is találták. ROTH Lajos, a m. kir. földtani intézet főgeologusa O-Btjrloven (KrassóSzörénymegye) mellett az alsó mediterrán emelethez tartozó homokkőben gyűjtötte a szóban levő növény tobozát (I. tábla 3. ábra). De biztosabban meg lehet határozni azon példányt, melyet dr. SCHAFARZIK Ferencz, a m.